Értékelés:
A könyv Wilfred Bion Los Angelesben tartott előadásainak és szemináriumainak gyűjteménye, amely a pszichoanalízis egyedülálló megközelítésére összpontosít, különös tekintettel a kommunikációra és az érzelmi tapasztalatokra. Az olvasók számára elgondolkodtató, mély betekintést nyújt a pszichoanalitikus technikába. Ugyanakkor megjegyzik, hogy kihívást jelentő olvasmány.
Előnyök:⬤ Széles látókört nyújt a pszichoanalízisről, különösen a nem verbális kommunikációról.
⬤ Inspiráló és informatív tartalmat kínál, amelyet Bion ékesszólása gazdagít.
⬤ Tisztázza a pszichoanalízis összetett fogalmait, így értékes forrás a hallgatók és a szakemberek számára egyaránt.
⬤ Jól átírt előadások, amelyek lehetővé teszik az olvasók számára, hogy közvetlenül kapcsolatba kerüljenek Bion gondolataival.
⬤ Tartalmas bepillantást nyújt Bion gondolataiba és tapasztalataiba.
⬤ Az írás nem különösebben könnyen olvasható, mivel mélyen belemerül az összetett technikákba.
⬤ Néhány olvasó számára a tartalom frusztráló lehet, vagy kihívást jelenthet a saját gyakorlatához való kapcsolódás.
⬤ A könyv a teljes megértéshez többszöri olvasást igényelhet.
(7 olvasói vélemény alapján)
Wilfred Bion: Los Angeles Seminars and Supervision
Wilfred Bion 1967 áprilisában a Los Angeles-i Pszichoanalitikus Társaság és Intézetben tartott, kiadatlan előadásai egyedülálló lehetőséget jelentenek a Bion egyedülálló pszichoanalitikus gerincének tanulmányozását kezdő vagy folytató hallgatók számára.
Itt egyszerre olvashatjuk - és hallhatjuk - Bion klinikai és elméleti gondolkodásának világos kifejtését egy elsősorban freudiánusan képzett amerikai analitikusokból álló hallgatóság előtt, akiknek többsége számára újak voltak az elképzelései. Az első előadás Bion „emlékezetről és vágyról” szóló elképzeléseit mutatja be egy olyan tanulmányban, amely mércét állított fel a kortárs kleiniánus klinikai technika kialakulásában.
Bion tárgyalja azokat a különböző tényezőket, amelyek elősegítik az optimális hallgatói befogadóképességet az analitikusban, például azt, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a „K” kapcsolatot az „O-ban történő átalakulásoktól”. A második előadásban Bion definiálta a projektív identifikációt, a konténer/tartalmazott és a „béta-elemeket” - és azt, hogy ezek az elképzelések hogyan szolgálnak orientáló sablonként az analitikus számára a „proto-mentális” lelkiállapotok megértéséhez, akár pszichotikus, akár borderline, akár neurotikus pácienseknél. Tisztázza ezeket az elképzeléseket, miközben olyan neves amerikai analitikusok kérdéseivel foglalkozik, mint Ralph Greenson.
A harmadik előadásban Bion elsősorban borderline és pszichotikus páciensekről ad átfogó esetábrázolásokat elsősorban olyan munkák szempontjából, amelyek mind a borderline, mind a nárcisztikus kóros szervezetek megértésének új korszakát nyitották meg. Az utolsó előadásban Bion a hallucinatorikus élményformákat veszi sorra, és közbeszúrja a misztikusról és az establishmentről szóló újabb gondolatait, valamit megértve azokból a problematikus feszültségekből, amelyeket a londoni kleiniánusok vezettek be, akik az utóbbi években megkérdőjelezték Freud feltételezéseit az úgynevezett „nárcisztikus neurózisok” nem elemezhetőségéről.
