Értékelés:
A recenzió William Howard Taft átgondolt és revizionista tanulmányát mutatja be, kiemelve mind az alkotmány és a progresszivizmus iránti elkötelezettségét, mind pedig politikai gondolkodóként való fejlődését. A szerző érvel Taft jelentősége mellett az amerikai történelemben, párhuzamot vonva olyan személyiségekkel, mint Hamilton és Marshall, bár a védelem egyes aspektusai talán túlzóak.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és világos elbeszélés
⬤ Taftnak a végrehajtó és a bírói hatalomhoz való hozzájárulásának éleslátó áttekintése
⬤ Taft örökségének szükséges újragondolását biztosítja.
Túlzottan védi Taft befolyását a törvényhozási folyamatra; vonakodik összekapcsolni Taft elnöki hatalommal kapcsolatos nézeteit a végrehajtó hatalom kortárs kérdéseivel.
(1 olvasói vélemény alapján)
William Howard Taft's Constitutional Progressivism
A William Howard Taft alkotmányos progresszivizmusa című könyvében Kevin J. Burns meggyőzően bizonyítja, hogy Taft elkötelezettsége az 1787-es alkotmány iránt hozzájárult progresszivizmusához. Szemben a tudományos kutatások többségével, amelyek Taftot alkotmányossága miatt reakciós konzervatívnak tekintették, Burns feltárja, hogy Taftnak az alkotmány és a progresszivizmus iránti elkötelezettsége milyen módon irányította politikai karrierjét, valamint elnökként és főbíróként hozott döntéseit. Taft úgy látta, hogy az alkotmány pozitív szerepet játszik az amerikai politikai életben, felismerve, hogy az alkotmány olyan nemzeti kormányt hozott létre, amely elég erős ahhoz, hogy széles körű progresszív reformokat hajtson végre.
Taft pályafutásának újraértékelésekor Burns kiemeli, hogy Taft elutasította a "laissez faire iskolát", amely azt tanította, hogy "a kormánynak nem kellene mást tennie, mint rendőrséget működtetni". Felismerve, hogy a polgárháborút követő hatalmas ipari változások társadalmi-gazdasági bajok sokaságát hozták létre, Taft azon dolgozott, hogy a nemzeti kormányzat kezdeményezéseit kiterjessze a trösztök felszámolása, a földvédelem, a vámreform, a vasúti szabályozás és a munkavédelmi törvények terén. Burns teljesebb megértést nyújt Taftról és politikai projektjéről azáltal, hogy hangsúlyozza Taft hitét abban, hogy az alkotmány konstruktív szerepet játszhat az amerikai politikai életben azáltal, hogy felhatalmazza a kormányt a cselekvésre, valamint alátámasztja és védi a kormány által végrehajtott reformtörvényeket. Ezen túlmenően Taft felismerte, hogy ha az Alkotmány a progresszivizmus segítségére lehet, akkor a politikai reformok az Alkotmány javára is válhatnak azáltal, hogy megmutatják annak folyamatos relevanciáját és működőképességét a modern Amerikában.
Bár Taft jelentős politikai szintű reformok előmozdítására tett erőfeszítései progresszivitásáról tanúskodnak, az amerikai politikai gondolkodáshoz való legfőbb hozzájárulása az, hogy az amerikai alkotmányt alapvető törvényként, nem pedig politikaorientált dokumentumként értelmezte. Taftot sok tekintetben originalistának lehet tekinteni, de az ő originalizmusát a szilárd nemzeti hatáskörökbe vetett hit jellemezte. Taft alkotmányossága továbbra is releváns, mert bár elvei idegennek tűnnek a modern jogi diskurzustól, alkotmányos víziója a politikai progresszivizmus-liberalizmus és az alkotmányos konzervativizmus ötvözésével alternatívát kínál a kortárs politikai megosztottsággal szemben.