William Shakespeare's Antony and Cleopatra
Kenneth Parker a darab kommentárjainak történeti és kritikai bemutatását adja.
Ezeket az irodalmi termelés és fogyasztás elméleteiről, valamint a politikai viszonyokról szóló, a jelenben még nem teljesen elvetett, szilárdan vallott feltételezésekre vezeti vissza. Az uralkodó hagyományok (Kleopátra mint „szajha” és „cigány”; Antonius mint „dezertőr”; „Róma” mint az a mérce, amelyhez mérten azt, valamint „Egyiptomot” olvasni kell) nem egyszerűen megkérdőjeleződnek, hanem a darab szövegének közeli olvasása alternatív olvasatok átfogó sorát nyújtja, amelyek főként posztkoloniális és feminista elméleteken alapulnak.
Mindebből az a záró érv rajzolódik ki, hogy Shakespeare összes darabja közül az Antonius és Kleopátra a mi korunk szövege; egy olyan szöveg, amely „túl van az álmodozás méretén”.
