Wisenheimer: Egy vitára bocsátott gyermekkor

Olvasói vélemények

Mark Oppenheimer „Wisenheimer” című memoárja a verbális csodagyerekként szerzett tapasztalatairól szól, aki a vitában talál vigaszt és kifejezést. Humoros és elgondolkodtató elbeszélés, amely részletesen bemutatja a gyermekkorában elvetemültből elismert vitapartnerré válásának útját, kiemelve az egyedi tehetséggel való felnövekedés kihívásait. Míg egyes olvasók értékelték az éleslátó anekdotákat és a humort, mások úgy érezték, hogy az írásból hiányzik a gördülékenység és a mélység, különösen a vitatkozói világ ábrázolásában, ami vegyes kritikákat eredményezett.

A könyv jól megírt, élénk történetmeséléssel és humorral, átélhető utazást nyújt azoknak, akik kívülállónak érezték magukat. Értékes betekintést nyújt a viták világába, és megragadja a személyes fejlődés és a nyelv szépségének bonyolultságát. Sok olvasó magával ragadónak találta az anekdotákat, és dicséretesnek a szerző őszinteségét.

Néhány olvasó kritizálta az írói stílust, mivel túlzásba vitték és nem volt folyékony, ami megnehezítette a lekötöttséget. Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a könyv alkalmas-e a fiatalabb közönség számára az alkoholfogyasztásra és a szexuális találkozásokra való utalások miatt. Emellett néhányan úgy érezték, hogy a középiskolai viták ábrázolása szűkszavú volt, és nem mutatta be pontosan a szélesebb körű vitatapasztalatokat, ami csalódást okozott.

(25 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Wisenheimer: A Childhood Subject to Debate

Könyv tartalma:

TALÁLKOZTÁL MÁR OLYAN GYEREKKEL, AKI ÚGY BESZÉLT, MINT EGY FELNŐTT?

Aki ismerte a nagy szavakat, és tudta, hogyan kell használni őket? Bájos volt, vagy egy kibírhatatlan okostojás - vagy talán mindkettő? Mark Oppenheimer pontosan ilyen fiú volt, a nyelvi tehetsége ugyanolyan átok, mint áldás. A matematikai vagy zenei csodagyerekekkel ellentétben ő nem tudta megmutatni egyedülálló képességét, csak úgy beszélhetett, mint egy miniatűr felnőtt - ezt a trükköt egyesek lenyűgözőnek, mások viszont idegesítőnek találták. A frusztrált és elszigetelt Oppenheimer rosszra használta képességeit - bölcselkedő lett -, eltaszította magától társait és tanárait, telefonos tréfákkal és még rosszabbal játszotta ki magát. De amikor a középiskolába került, Oppenheimer felfedezte, hogy beszédes beszédkészségének van kiútja: a vitacsapat.

Ez az okos, vicces memoár nemcsak egy különös, lenyűgöző szubkultúrát tár elénk, hanem szélesebb körű vitát is kínál a nyelv pompájáról és erejéről (beleértve a gyógyító erőt is), valamint a tehetséges gyermeki lét társadalmi és fejlődési veszélyeiről. Oppenheimer útja a magánytól a kiteljesedésig lenyűgöző betekintést nyújt a világszínvonalú középiskolai viták rendkívüli szubkultúrájába és a nyelv életet megváltoztató erejébe.