Eredeti címe:
Within the Inscribed: selected prose and conversations
Könyv tartalma:
A kötet címe, és bizonyos mértékig a könyv tematikája is a kötet epigráfján, Geoffrey Hartman egy mondatán alapul: "A szent úgy beleírta magát a nyelvbe, hogy bár értelmezni kell, nem lehet eltávolítani." A beírásnak és a nyomnak ezt az értelmét vizsgálom a költészetre vonatkoztatva, különös tekintettel a zsidó gondolkodás és a buddhista hatások aspektusaira, Walter Benjamin és Heidegger "poétikájára", néhány objektivista költő (Oppen, Reznikoff és Rákosi), az izraeli költő, Hyam Bialik, Wallace Stevens, H. D., Robert Duncan és Allen Grossman kapcsán.
Az írások a költészetemben és a három korábbi esszégyűjteményemben kifejtett érdeklődés és témák folytatását jelentik, főként olyan reflexiókat, amelyek elsősorban a költői nyelvre összpontosítanak azon költők körében, akikre hivatkoztam, valamint olyan gondolkodóknál, akik munkásságuk során mindvégig a nyelvnek a vallási és spirituális hagyományokhoz való viszonyával, valamint az e hagyományokat körülvevő bizonytalanság és költői igazságérték kérdéseivel foglalkoztak.
A mű bizonyos értelemben annak a poétikáját vizsgálja, amire Gershom Scholem utalt, amikor Whitman költészetét "világi szentségnek" nevezte, a kifejezések provokatív, de termékeny egymás mellé helyezésével, amely új jelentések, árnyalatok és textúrák lehetőségeit sugallja a vizsgált művekben és költőkben. Ez a gyűjtemény, bár nem egészen monográfia, monográfia-szerű tulajdonságokkal bír. Implicit egysége a témák közötti rezonanciákból és az egyes személyiségekre és művekre való ismételt utalásokból ered (a tartalomban például több mint 300 említés található Benjaminról, 250 Oppenről, 100 Scholemról és 90 Heideggerről). Számos utalás található Bialikra, Duncanre, Stevensre és H. D.-re. A szövegekbe beleszövődik még Celan, Merleau-Ponty, Stanley Cavell, Chgyam Trungpa Rinpoche és Herbert V. Guenther.
Az írások három összefüggő részbe rendeződnek. Az első olyan esszéket, előadásokat és beszélgetéseket tartalmaz, amelyek olyan témákat járnak körül, mint a költészet "szent" dimenziója, Walter Benjamin "most-idő" poétikája, a diaszpórikus judaizmus és a poétika kapcsolata, a buddhista gyakorlat és költészet, valamint a nyelvbe beírt "szent".
A második rész esszéket és kritikákat tartalmaz egyes költőkről, a témákról és a műveik által felvetett kérdésekről. A tárgyalt költők között van Oppen, Reznikoff és Rákosi, H. D., Robert Duncan és Allen Grossman, olyan költők, akiknek a nyelv, a történelem, a kultúra és a mítosz kérdései és a nyelv kezelése az első részben tárgyalt témákhoz kapcsolódik.
A harmadik rész, vagy "Coda", bár tematikusan továbbra is kapcsolódik az előző részekhez, mégis némiképp eltér a korábbiaktól, és a hangsúlyt a nagyon is jelenbeli kérdésekre helyezi át. Három műből áll: "Levél a gyászmezőről", egy személyes emlékirat a 9/11-es World Trade Center elleni támadások körüli eseményekről, egy rövid esszé/válasz "Milyen értelemben..." címmel, amely a költészet hatékonyságának kérdését veti fel jelenlegi kulturális és politikai helyzetünkkel kapcsolatban, végül pedig egy nemrégiben készült, széleskörű interjú, amely a költészetről való írásom és gondolkodásom számos szakaszát érinti.
