Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Ez a könyv virágzik. A költő időutazásra visz bennünket, a régi szomszédságtól a paese palimpszesztjével, a szerelmes költő érett, lédús hangjáig, aki éjszakai zongorajátékot játszik, és szerelmes verseket írva néz szembe az éjszakával, "egy lelkes szív kellemes rezdüléseivel".
" Cappello úgy nőtt fel, hogy apja cipészműhelyének ajtaján keresztül jött haza, ahol "kaktuszokkal teli ablakok" voltak - soha nem függönyök -, mivel "szüksége volt a napra, hogy a bőrét varrja". " Ezek a versek viszont az olvasónak egy napfényes ablakot adnak, amellyel az élet munkáját végezheti. És a hangok kórusát, amelyen keresztül ez a versgyűjtemény kivirágzik.
A nagymamája, aki egy dalt énekelt arról, "hogy a bor szükséges az egészséghez.
" Az anyja, aki "nem tudott aludni éjszaka", ezért "minden éjszakai hangot meghallott. "Az apja, aki "ezer üres lapot" hagyott maga mögött, és "Olaszország felé nézett, miközben mandolinon játszott".
A nővére, Frances, aki "kezét tördelve / beszélni akar / de a szavak / az ujjaiban rekednek... " A csend megtörése és megtartása, a megesküdött és kikényszerített hallgatás. "A hangok éhesen beszéltek" - számol be Cappello.
A gyűjtemény olvasásához szükséges útmutatást közvetlenül magától a költőtől vehetjük át: "... fejemet a / mellkasodra hajtom, hallom szívverésed, gyönyörködöm e szent hangban... " --Annie Lanzillotto
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)