Ezek a versek az emlékezetről, a helyről és a felnőtté válásról szólnak. Versek azokról a dolgokról, amelyek megtörténnek, és azokról az emberekről, akikkel az út során találkozol.
Futó találkozások az alvóvonatokon, láthatatlanná válás egy japán megavárosban, egy erdei dombon álló házban való felnőtté válás, miközben a hátsó hálószoba ablakából egész Londonra pillantunk, és álmodunk, és elvarázsolnak a neonok. De leginkább ezek a versek az erdőről szólnak. Az erdőről.
A fákról.
Talán a homályos emlékekről és a kilátásról is. Magányos őszi séták a lombos fák között, más helyeket, más létezéseket elképzelve.
Robert Garnham e versgyűjteménye finoman önéletrajzi ihletésű és meglepő módon rétegzett, ami a jelen pillanaton túlra viszi az olvasót. 'A versek egy utazás az emlékezeten, az utazáson és a "mindennapi csodákon" keresztül, amely megpróbál "értelmet találni ott, ahol nincs", és megtalálni egy olyan otthont, amely "valószínűleg soha nem létezett". Nagyon komoly anyag, de a humor, amely az ironikustól az ikonikusig, a frappánstól a mókásig, a szatirikustól az önironikusig, a szellemességtől a szójátékig terjed, kibillenti az embert az egyensúlyából." (Rodney Wood) "Robert Garnhamnek csalhatatlan érzéke van a bizarrhoz, és kedve van a felháborító kijelentésekhez, mint például a "Sosem érdekelt a költészet".
Az iskolai pályaválasztási tanácsadónak azt mondta, hogy egy kertészeti központban szeretne dolgozni. A Pet Shop Boys-t az apja "nyafogó szemétládáknak" nevezte. Ugyanakkor Robert különös csodálatot érzett az amerikai komikus, Bob Newhart iránt.
Kell ennél többet mondanom? ' (Greg Freeman) 'A Woodview egy szuggesztív és érzékeny vers- és prózagyűjtemény, amely a gyermekkor hátrahagyásáról és az identitáskeresésről szól. Robert ismert szellemességéről és szeszélyes műveiről, amelyek itt mindig jelen vannak.
Ezek mellett gyengéden ülnek a gyönyörű és őszinte versek az 'Egy személy' című részben, ahol Robert megmutatja 'a szívem működését'. A Woodview Robert a legjobb formáját hozza". (Becky Nuttall)
