Napjainkban a test és a nyelv kiemelt témák a filozófia egészében. Mindkettő önmagában is elég furcsa; ez a könyv azt a kérdést teszi fel, hogy mi értelme lehet, ha együtt használjuk őket. A szavak kinyúlnak. A kezek könyveket vesznek a kezükbe; a szemek vagy az ujjhegyek a szöveget fürkészik. De vajon hol érintkeznek a szavak és a testek, ha egyáltalán érintkeznek?
MacKendrick három párba állított fejezetben, amelyek mindegyike egy-egy szemléltető történetet vagy esettanulmányt állít szembe egy elméleti vizsgálódással, a beszéd három szomatikus alakját vizsgálja: az érintést, a hajtást és a vágást. Az első párosításban a János evangéliumában található feltámadási történeteket állítja szembe az érintésről szóló fejezettel, amely Jean-Luc Nancy munkásságára támaszkodva amellett érvel, hogy paradox módon az érintés a legmaradandóbb azon érzékelési módok közül, amelyekben a feltámadott testet bemutatják.
T. S. Eliot Hamvazószerda című művét ezután egy deleuze-i meditációval párosítjuk a hajtásról. Az utolsó fejezetpár a szent szívet vizsgálja, egy rendkívül népszerű katolikus áhítati képet, amelynek hívei - középkori misztikusok, kedves öregasszonyok és tetovált punkok - érdekes módon a beírt testek, a vágás eszméjéről szóló foucault-i elméleti munka fényében.
A teológiailag és filozófiailag kifinomult, sőt mesteri módon a könyv soha nem veszíti el a valóságos, konkrét testi tapasztalat talaját, az absztrakció legmagasabb szintjein és a mindennapi élet leghétköznapibb szintjein egyaránt fellépve.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)
