Az összefonódás kora a német és indiai értelmiségiek közötti kapcsolatokat vizsgálja a tizenkilencedik századtól a második világháborút követő évekig. Kris Manjapra nyomon követi a filológusok, fizikusok, költők, közgazdászok és mások egymást keresztező eszméit és pályafutását, akik megosztották egymással gondolataikat, hálózatokat alakítottak ki és tanulmányozták egymás világát.
A gyarmatosítás jól begyakorolt kritikáin túllépve ez a tanulmány a modern szellemtörténetet a látszólag idegenek összekuszálódott szellemi útvonalaiból kiindulva mutatja be újra. A természettudományok, a művészetek és a humán tudományok terén folytatott együttműködések a német és az indiai elmék rendkívüli találkozásait eredményezték. Meghnad Saha találkozott Albert Einsteinnel, Stella Kramrisch a Bauhaus-t hozta Kalkuttába, Girindrasekhar Bose pedig levelezést kezdett Sigmund Freuddal.
Rabindranath Tagore Németországba utazott, hogy tudósokat toborozzon egy új egyetem számára, Himanshu Rai pedig Franz Ostennel dolgozott együtt, hogy filmstúdiókat hozzon létre Bombayben. Manjapra szerint ezek az interakciók a brit birodalom hegemóniájára adott közös válaszokat mutattak.
A németek és az indiaiak azt remélték, hogy egymásban megtalálják az angolcentrikus világrend megzavarásához szükséges eszközöket. Ahogy Manjapra bemutatja, a transznacionális találkozások nem eleve progresszívek.
Az orientalizmustól az árjaizmuson át a szcientizmusig a német-indiai összefonódások nem voltak szükségszerűen liberálisak vagy konvencionálisan kozmopolita jellegűek, gyakran éppúgy jellemezte őket a manipuláció, mint a valódi együttműködés.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)