Zene a bukás után: Modern zeneszerzés és kultúra 1989 óta

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy a könyv a kortárs zene átfogó feltárása, amelyet mélységéért, leleményességéért és írói minőségéért dicsérnek. Jól szolgál tudományos környezetben, de előzetes ismereteket igényelhet az olvasóktól. Némi óvatosságra intettek a szerzőt ért hatások miatti esetleges elfogultságok miatt.

⬤ Jól megírt és éleslátó
⬤ a modern és kortárs zene átfogó feltárása
⬤ lebilincselő és élvezetes olvasmány
⬤ ajándékként is jól fogadták
⬤ tudományos felhasználásra alkalmas
⬤ elmét megnyitó és ambiciózus szintézis.

⬤ A teljes megértéshez jelentős előzetes ismeretekre van szükség
⬤ hiányzik a zenei példákat tartalmazó weboldal
⬤ az ajánlásokban a szerző elismerései miatt lehetséges elfogultság.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Music After the Fall: Modern Composition and Culture Since 1989

Könyv tartalma:

"... a legjobb létező térkép a hangzás árnyékterületeiről, és megváltoztatta a hallgatásomat." --Alex Ross, The New Yorker

"... a kortárs zene alapvető áttekintése." -- New York Times

"... éles, provokatív és mindig a helyén van a pénze. Már a hallgatói lista is hónapokig tartó új felfedezéseket ígér, a főszöveg pedig a hangzás világában való eligazodás új, friss módját."-- The Wire

2017 Az év zenei könyve--Alex Ross, The New Yorker 2017 Music Book of the Year--Alex Ross, The New Yorker

A Music after the Fall az első olyan könyv, amely a hidegháború utáni korszak átalakult politikai, kulturális és technológiai környezetében vizsgálja a kortárs nyugati művészeti zenét. Ebben a könyvben Tim Rutherford-Johnson a zenei kompozíciót e megváltozott háttér előtt vizsgálja, a globalizáció, a digitalizáció és az új média kontextusába helyezve azt. A többi művészettel - különösen a képzőművészettel és az építészettel - való kapcsolatokat megteremtve kibővíti a nyugati művészeti zene fogalmát, hogy a zeneszerzés, a kísérleti zene, a hangművészet és a crossover-művészet formáira is kiterjedjen, a koncerttermen belül és kívül.

Minden fejezet zeneszerzők, előadók, művek és intézmények széles skáláját veszi kritikusan szemügyre, és széles és gazdag képet alkot az új zenei ökoszisztémáról, az észak-amerikai vonósnégyesektől a libanoni improvizátorokig, a dél-amerikai elektroakusztikus zenei stúdióktól az ausztrál vadonban található romzongorákig. Rutherford-Johnson a kortárs zene tanulmányozásának új megközelítését mutatja be, amely kevésbé a stílus és a technika taxonómiájára, mint inkább az engedélyezés, a folyékonyság, a túlzás és a veszteség közös témáira adott különböző válaszok összehasonlítására támaszkodik.