Zene, agy és eksztázis: Hogyan ragadja meg a zene a képzeletünket?

Olvasói vélemények

Robert Jourdain „Music, the Brain, and Ecstasy” című könyvét nagyra értékelik a zene és az agy közötti kapcsolat részletes feltárása miatt, amely egyszerre nyújt magával ragadó és tanulságos betekintést. Az írásmódot a világosság és a költőiség jellemzi, amely az összetett fogalmakat is érthetővé teszi. Néhány olvasó azonban sűrűnek és esetenként elfogultnak találja a könyvet, különösen a modern zenét a klasszikus zenével szemben megfogalmazott kritikájában.

⬤ Csodálatos részletesség és szervezés, amely a tanulmányok minden szintje számára hozzáférhetővé teszi a könyvet.
⬤ Magával ragadó és átfogó betekintés abba, hogyan hat a zene az agyra.
⬤ Gyönyörűen megírt, költői nyelvezet és humor keverékével.
⬤ A tudományos és történelmi anekdoták egyensúlya teszi gazdaggá és érdekfeszítővé.
⬤ Kifejezetten ajánlott azoknak, akiknek zenei vagy idegtudományi háttere van.

⬤ Sűrű és technikai jellegű lehet, ami kihívást jelenthet az alkalmi olvasók számára.
⬤ Némi terminológiai ismétlődés, különösen a „hierarchia” használata.
⬤ Elfogult nézetek a modern zenéről, ami potenciálisan korlátozza a könyv vonzerejét.
⬤ Egyes szakaszok túl hosszúnak és vontatottnak tűnhetnek, ami a figyelem elvesztéséhez vezethet.
⬤ Néhány olvasó fizikai kötési problémákról számolt be.

(96 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Music, the Brain, and Ecstasy: How Music Captures Our Imagination

Könyv tartalma:

Mitől szép egy távoli oboa jajveszékelése? Miért van az, hogy egyes zenék extázisba ringatnak minket, mások viszont nem? Hogyan lehet értelme a zenének egy olyan fül és agy számára, amely arra fejlődött ki, hogy felismerje a közeledő oroszlánt vagy kövesse a gyanútlan gazellát? Robert Jourdian a tudomány, a pszichológia, a zeneelmélet, a paleontológia és a filozófia felfedezéseit lírai módon összefonva ragyogóan vizsgálja, miért szól hozzánk a zene olyan módon, ahogyan a szavak nem, és miért alakítunk ki vele olyan erős kapcsolatokat. Jourdian világos, érthető nyelven, szakértelemmel vezeti végig az olvasót a zenei élmény kontinuumán: hang, hangszín, dallam, harmónia, ritmus, kompozíció, előadás, hallgatás, megértés - és végül az extázisig. Útközben lenyűgöző karakterek elevenítik meg Jourdian elbeszélését: „idióta tudósok”, akik egyetlen hallásra egész darabokat szívnak magukba, zeneszerzők, akik egész kompozíciókat hallucinálnak, egy médium, aki azt állítja, hogy rég halott zeneszerzőktől diktál, és agykárosultak, akik csak akkor képesek mozogni, ha zenét hallanak. Ez a könyv szórakoztat, informál és ösztönöz mindenkit, aki szereti a zenét - és megdöbbentően új módon készteti őket arra, hogy elgondolkodjanak kedvenc dalaikról. Mitől lesz gyönyörű egy távoli oboa jajongása? Miért emel minket egyes zenék extázisba, mások viszont nem? Hogyan lehet a zenének értelme egy olyan fül és agy számára, amely arra fejlődött ki, hogy felismerje a közeledő oroszlánt vagy nyomon kövesse a gyanútlan gazellát?

A tudomány, a pszichológia, a zeneelmélet, a paleontológia és a filozófia felfedezéseit líraian összefonva Robert Jourdian briliánsan vizsgálja, miért szól hozzánk a zene olyan módon, ahogyan a szavak nem, és miért alakítunk ki olyan erős kapcsolatokat vele.

Jourdian világos, érthető nyelven, szakértelemmel vezeti végig az olvasót a zenei élmény kontinuumán: hang, hangszín, dallam, harmónia, ritmus, kompozíció, előadás, hallgatás, megértés - és végül az extázisig. Útközben lenyűgöző szereplőgárda kelti életre Jourdians elbeszélését: idióta tudósok, akik egyetlen hallásra egész darabokat szívnak magukba, zeneszerzők, akik egész kompozíciókat hallucinálnak, egy médium, aki azt állítja, hogy régen elhunyt zeneszerzőktől diktál, és agykárosultak, akik csak akkor képesek mozogni, ha zenét hallanak. Ez a könyv szórakoztat, informál és ösztönöz mindenkit, aki szereti a zenét - és megdöbbentően új módon készteti őket arra, hogy elgondolkodjanak kedvenc dalukról.