Olvasói vélemények
Összegzés:Andrew Crumey „Music in a Foreign Language” című könyve összetett, többrétegű elbeszélésmódjáról és bonyolult nyelvi manipulációjáról nevezetes. Különböző történetszálakat és karaktereket fon össze egy olyan egyedi szerkezetben, amelyet egyes olvasók magával ragadónak találnak, míg másoknak kihívást jelent a bonyolultsága. Összességében dicséretet kap kreativitása, mélysége és atmoszférikus minősége miatt, annak ellenére, hogy nem mindenki számára hozzáférhető.
Előnyök:⬤ Összetett és bonyolult elbeszélésszerkezet, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ Magával ragadó és atmoszférikus történetmesélés emlékezetes karakterekkel.
⬤ A nyelvi manipuláció mesterműként dicsérik.
⬤ A szerzőt a kortárs irodalom ígéretes hangjának tartják, amely egyedi nézőpontot és stílust nyújt.
⬤ Egyes olvasók intellektuálisan ösztönzőnek és élvezetesnek találják, különösen az irodalomkritika iránt érdeklődők számára.
Hátrányok:⬤ Az elbeszélés bonyolultsága egyes olvasók számára zavaró vagy nehéz lehet.
⬤ Nem minden esemény és karakter íve van egyértelműen meghatározva, ami a kétértelműség érzetét kelti.
⬤ Az irodalmi szempontok iránti különleges érdeklődést igényelhet, hogy teljes mértékben értékelni lehessen.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv nem olyan könnyen emészthető, mint Crumey más művei.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Music, in a Foreign Language
Könyv tartalma:
"Két ember találkozik egy vonaton: a fiatalember egy regényt képzel el, és a fiatal nő életét képzeli el. Egy pincér egy lányért siet, akit megtetszett neki, de nem fizette ki a számláját, és egy naplót talál, amelyben fiktív flörtjüket anatómizálják. A történet azonban valójában azzal kezdődik, hogy egy férfi a feleségével való szeretkezés után pisilni megy. A regény sejtései már megvannak, de a gondolatok folyton betolakodnak, minden csábító lehetőségükkel együtt. A férfi a vonaton egy olyan Angliában él, amely a rá jellemző visszafogottsággal és fesztelenséggel úgy döntött, hogy nem akar többé egy negyven éve tartó totalitárius rendszerben élni. Azt mondom, totalitárius, de gondoljunk inkább Brazíliára, a borzasztóan zseniális zsarnokság világára, ahol a hivatalosság olyan keményen próbál alkalmazkodó lenni. Duncan pedig egy másik történetet mesél, amelyet az apja autójának egy lejtőn való lezuhanásának emléke váltott ki. Mint minden jó posztmodern regényben, a végtelen kitérők inkább megnyugtatóak, mint megrázóak.".
Murrough O'Brien a The Independent on Sunday-ben.
A regény feltűnően ötletes szerkezete lehetővé teszi a szerző számára, hogy feltárja a fikció és a történelem közötti hasonlóságokat. Bármelyik ponton végtelen lehetőség van arra, hogy a történet, egy élet vagy a világtörténelem hogyan alakulhat. Az egész mű élvezetesen kiszámíthatatlan, és mélyreható kérdéseket vet fel a motiváció, a választás és az erkölcs kérdéseiről.".
The Sunday Times.
"Egy író, aki inkább Perec és Kundera köpenyét szeretné megörökölni, mint Amis és Drabble. Mint a jelenleg kapható legérdekesebb brit regényirodalom nagy része, a Music, in a Foreign Language is egy kis független kiadó gondozásában jelenik meg, és reményt ad arra, hogy egy óvatos, de régóta esedékes ellentámadás indul a modern angol regény kitörölhetetlen konzervativizmusa ellen. Ezzel a regényével megkezdte saját kis kiállását a kulturális középszerűség ellen, és hőséhez hasonlóan úgy állítja be magát, mint " a szürkeség elől menekülőt". A konzervborsó és az eső elől."".
Jonathan Coe a The Guardianben.
