Zene vegyes ízlésűeknek: Stílus, műfaj és jelentés Telemann hangszeres műveiben

Olvasói vélemények

A könyv átfogó és részletes vizsgálatot nyújt Telemann hangszeres zenéjéről, és ezzel egy jelentős hiányt pótol a zeneirodalomban. Miközben példákkal és műveibe való betekintéssel gazdagon informatív, ugyanakkor technikai jellegű és sűrű, ami kihívást jelent az alkalmi olvasók vagy a komoly zenei háttérrel nem rendelkezők számára.

⬤ Telemann zenéjének alapos, példákkal gazdag elemzése
⬤ hiánypótló a zeneirodalomban
⬤ élvezetes betekintés a szerző szemszögéből
⬤ részletes és tudományos, mégis olvasmányos a némi előképzettséggel rendelkezők számára.

⬤ Sűrű és szakszerű próza bonyolult terminológiával
⬤ nem megfelelő szójegyzék a laikus olvasók számára
⬤ túl nagy kihívás lehet az alkalmi zenészek vagy komoly zeneelméleti háttér nélküli komoly amatőrök számára.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Music for a Mixed Taste: Style, Genre, and Meaning in Telemann's Instrumental Works

Könyv tartalma:

Georg Philipp Telemann a tizennyolcadik század hangszeres zenéjének egyik leggazdagabb örökségét adta nekünk. Bár életében a műfaj meghatározó alkotásának tekintették, koncertjeit, szonátáit és szvitjeit halála után közel két évszázadon át gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták.

Ma azonban ezek a művek a barokk repertoár legnépszerűbb darabjai közé tartoznak. A Music for a Mixed Taste című kötetben Steven Zohn stilisztikai, műfaji és kulturális szempontból vizsgálja Telemann zenéjét. Vizsgálja a zeneszerző kozmopolita vegyes ízlését - a francia, olasz, angol és lengyel nemzeti stílusok keveredését -, valamint e fogalom fantáziadús kiterjesztését a régi (késő barokk) és az új (galant) stílusok keverékeire.

Telemann ugyanilyen figyelemre méltó hajlama volt a generikus amalgamációra, amit jól példáz az olyan hibrid típusok kifejlesztésében játszott úttörő szerepe, mint a szonáta versenymű stílusban (Sonate auf Concertenart) és a nyitány-szvit szólóhangszerrel (Concert en. Ouverture).

Zohn megvizsgálja Telemann jellegzetes nyitány-szvitjeinek zenén kívüli jelentéseit, amelyeken olyan leíró szövegek szerepelnek, amelyek az irodalomhoz, az orvostudományhoz, a politikához, a valláshoz és a természethez kapcsolják őket, és amelyek a zeneszerző éles zenei humorérzékének hordozóiként működtek. Zohn ezután megvizsgálja Telemann példátlan hamburgi önkiadói vállalkozását, és fényt derít arra, hogy J. S.

Bach eddig fel nem ismert kölcsönzött egy Telemann-versenyművet. A Music for a Mixed Taste továbbá feltárja, hogy Telemann style polonaise hogyan generál zenei és társadalmi jelentéseket a kelet-nyugati, a városi-vidéki és a komoly-komikus időtlen ellentétpárjain keresztül.