Értékelés:
Christopher Kolenda „Zero-Sum Victory” című könyve nagy elismerést kapott a katonai stratégia és politika éleslátó elemzéséért, különös tekintettel a modern hadviselés összetettségére és a reális célok szükségességére. A recenzensek hangsúlyozzák, hogy a katonai szolgálati tagoknak és a politikai döntéshozóknak foglalkozniuk kell a könyv tartalmával a nemzetbiztonsági stratégiák jobb megértése és végrehajtása érdekében.
Előnyök:⬤ Kivételesen jól kutatott és éleslátó, árnyalt képet nyújt a katonai stratégiáról.
⬤ Kötelező olvasmányként ajánlott a katonai akadémiák és a politikai döntéshozók számára.
⬤ Rávilágít az amerikai külpolitika jelentős hiányosságaira a háború befejezésével kapcsolatban.
⬤ Többféle nézőpontot és történelmi kontextust nyújt a katonai műveletekkel kapcsolatban.
⬤ Segít a katonai célok reálisabb megközelítésének kialakításában, amely túlmutat a döntő győzelmen.
⬤ Néhány olvasó nehézkesnek és tudományosnak találhatja a tartalmat, ami valószínűleg korlátozza a hozzáférhetőségét az általános közönség számára.
⬤ A korábbi közzététel iránti vágy a történelmi döntések befolyásolására azt jelzi, hogy egyes olvasók úgy vélik, a meglátások kritikus fontosságúak, hogy hamarabb rendelkezzenek velük.
(5 olvasói vélemény alapján)
Zero-Sum Victory: What We're Getting Wrong about War
Miért váltak a 9/11 utáni nagy amerikai katonai beavatkozások mocsárrá? Az Egyesült Államok javára fennálló hatalmas erőegyensúlyhiány, a jelentős kapacitásépítési erőfeszítések és a sok megfigyelő által a világ legjobb hadseregének nevezett hadsereg ismételt taktikai győzelmei ellenére az afganisztáni és iraki háborúk megoldhatatlanná váltak. Az amerikai kormányzatnak a zéróösszegű, döntő győzelemre való ragaszkodása ezekben a konfliktusokban az egyik fő oka annak, hogy a két fejlődő világbeli rezsim megdöntésére irányuló katonai műveletek nem tudtak sikeresen kedvező és tartós eredményeket elérni.
A Zero-Sum Victory című könyvében Christopher D. Kolenda, az amerikai hadsereg nyugalmazott ezredese három, egymással összefüggő problémát azonosít, amelyek a kormánynak a zéróösszegű győzelemhez való ragaszkodásából erednek. Először is, az amerikai kormánynak nincs szervezett módja a sikeres eredmények mérésére a döntő katonai győzelemtől eltérő módon, és ezért olyan stratégiákat választ, amelyek túlbecsülik az ilyen eredmény lehetőségét. Másodszor, az Egyesült Államok lassan ismeri fel és módosítja vagy feladja a vesztes stratégiákat; mindkét esetben az amerikai tisztviselők úgy gondolják, hogy stratégiáik működnek, még akkor is, ha a helyzet romlik. Harmadszor, amint az Egyesült Államok a kivonulás mellett dönt, az alkudozási aszimmetriák és a stratégiák közötti szakadékok aláássák a sikeres átmenet vagy a tárgyalásos kimenetel kilátásait.
Történelmi példákra és személyes tapasztalatokra támaszkodva Kolenda elgondolkodtató és megvalósítható következtetéseket von le az amerikai katonai hatalom hasznosságáról a mai világban - olyan felismeréseket, amelyek kiindulópontként szolgálnak a jövőbeli tudományos munkához, valamint fontos nemzetbiztonsági reformokhoz.
