Az olasz tengerparton álló napernyősoroktól az esőben álló írországi ingázók soraiig, Apollinaire szellemétől a moszkvai metróban, a pennsylvaniai hófödte kamionparkolóig, az Európa és Amerika határainak ütköző migránscsónakoktól a dublini öböl fölé sodródó elefántfelhők ködös alakjáig Moore negyedik, Zinger című gyűjteményét a világba mint kozmopolita helybe vetett hit jellemzi, ahol az emberek bárhová és bárhol tartozhatnak.
Ezek a versek nem egyszerűen a helyekről vagy a földrajzról szólnak, hanem arról, hogyan térképezzük fel és lakjuk be ezeket a helyeket. A Zinger egy olyan tájra kalauzolja az olvasót, amelyet válságok tarkítanak, de amely végül is rugalmas és él az emberek egymásba vetett reményével.