Green Development or Greenwashing?: Environmental Histories of Finland
Finnországot gyakran nevezik "zöld szuperhatalomnak", és a világ egyik legtisztább és legzöldebb országának. A skandináv országokat általában véve hajlamosak "érintetlen és zöld" országként idealizálni, szemben a gyorsan szennyeződő világ többi részével, ahol a piacokért és a profitért folytatott versenyfutás óriási mértékben felgyorsította a fogyasztást, riasztó mértékű kitermelést és kereskedelmet, valamint a szennyezés új és régi formáinak széles skáláját róva a környezetre.
A környezettörténészek azonban érzékelhetik, hogy az északi országok állítólagos "zöldsége" részben illúzió. A kötet szerzői azt állítják, hogy Finnország - Dániához, Norvégiához és Svédországhoz hasonlóan - jelentős környezeti problémák árán fejlődött zöld szuperhatalommá. Ironikus módon Finnország jelenlegi vezető pozíciója a fenntartható fejlődés terén a természeti erőforrások nagymértékű felhasználására és az ökoszisztéma egészségének feláldozására épült.
Ez a kötet tehát arra törekszik, hogy megismertesse az olvasót a Finnországban és környékén tapasztalható hosszú távú negatív környezeti hatások számos történetével: az idős erdőket felváltotta a faipari és cellulózipar számára folytatott intenzív erdőgazdálkodás; a legtöbb vizes élőhelyet lecsapolták a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a tőzegkitermelés érdekében; a vadon élő állatállományt megtizedelték; és Finnországot ma délről és nyugatról a világ vitathatatlanul legszennyezettebb tengere határolja.
A jövőre nézve tanulságokat vonhatunk le abból, hogy Finnország hajlamos megpihenni a legalábbis részben mítoszokra épülő pozitív környezeti hírnév babérjain. A huszonegyedik században a világnak nagy szüksége van arra, hogy kevesebb zöld mosakodást folytasson, és jobban elkötelezze magát a zöldség mellett.