Értékelés:
A könyvet dicsérik kiterjedt kutatásaiért és a monoteista vallások kölcsönhatásába nyújtott lenyűgöző betekintéséért, különösen az iráni zsidó identitással kapcsolatban. Az olvasók elismerően nyilatkoznak a világos és magával ragadó írásmódról, amely hozzáférhetővé és átélhetővé teszi a könyvet.
Előnyök:KIVÁLÓ kutatás, lenyűgöző betekintés, mélyreható kutatás, világos írásmód, az iráni zsidó identitások fontos feltárása.
Hátrányok:Egyik olvasó sem említette kifejezetten; az egyik olvasó most kezdte el, és még nem fejezte be a könyvet.
(3 olvasói vélemény alapján)
Jewish Identities in Iran: Resistance and Conversion to Islam and the Baha'i Faith
A tizenkilencedik század a jelentős globális társadalmi-gazdasági változások időszaka volt, és a perzsa zsidókat, más irániakhoz hasonlóan, mélyen érintették a kihívások. A XIX.
századi Iránban élő kisebbségi vallási csoportok számára a társadalmi integráció és asszimiláció elsődleges eszköze az iszlám vallásra való - önkéntes és nem önkéntes - áttérés volt. Miért volt azonban az, hogy egyes perzsa zsidók, akik évszázadokon át ellenálltak az iszlám viszonylagos biztonságának, ehelyett a bahá'i hitet fogadták el - amely a zsidóságnál keményebb üldöztetésnek volt kitéve? A bahaizmus a messianisztikus bábi mozgalomból alakult ki a tizenkilencedik század közepén, és nagyszámú, többnyire muszlim vallású áttértet vonzott, ökumenikus üzenete pedig sok iráni zsidó számára vonzó volt. Sok megtérő képlékeny, többszörös vallási identitást vállalt, ami alternatívát jelentett a vallási tapasztalatnak mint elnyomó, szigorúan dogmatikus és következetesen megosztó társadalmi erőnek a széles körben elfogadott felfogásával szemben.
Mehrdad Amanat a zsidó családok megtérési tapasztalatait vizsgálja ebben az időszakban. Sokan szórványosan tértek át az iszlámra, bár nem mindig önként.
A modern idők leghírhedtebb tömeges áttéréses esetére 1839-ben került sor Mashhadban, amikor egy szervezett támadásra válaszul a teljes zsidó közösség áttért a síita iszlámra. Kontrasztot kínál egy teheráni zsidó udvari orvoscsalád, amely névlegesen áttért az iszlámra, de továbbra is nyíltan megtartotta a zsidó szertartásokat, miközben intellektuálisan szimpatizált a bahaiszmussal. Sok kiskereskedő és házaló, akik Irán bővülő piacának előnyeit élvezhették, az ősi közösségekből a virágzó kereskedelmi központokba vándoroltak, amelyek termékeny talajnak bizonyultak az új eszmék terjedéséhez és gyakran a kereszténységre vagy a bahaiszmusra való áttéréshez.
Ez egy fontos tudományos hozzájárulás, amely egyben lenyűgöző betekintést nyújt a XIX. századi Iránban élő zsidó családok személyes tapasztalataiba is.