Értékelés:
A könyv a skót csapatok második világháborús tapasztalatairól nyújt részletes és értő beszámolót, különös tekintettel a burmai Chindits hadjáratra. Nagyra értékeljük alapos kutatásaiért és a katonák első kézből származó beszámolóiért, amelyek ritka betekintést nyújtanak nehézségeikbe és áldozataikba. Néhány olvasó azonban azt kívánta, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a Cameronians ezred.
Előnyök:Alapos történelmi beszámoló, jól kutatott, első kézből származó katonaelbeszéléseket tartalmaz, könnyen olvasható, betekintést nyújt a második világháború kevésbé ismert aspektusaiba, a katonákhoz családi szálakkal kötődő olvasók nagyra értékelik.
Hátrányok:Kissé korlátozott információk a Cameronians ezredről, nem eléggé összpontosít az egyes kritikákban említett konkrét ezredekre.
(10 olvasói vélemény alapján)
Jocks in the Jungle: The Black Watch and Cameronians as Chindits
1943-ban két zászlóaljnyi skót katona számára nem volt jó időre gondolni. Számukra India egy új és elképzelhetetlenül fárasztó kiképzést jelentett.
A Black Watch fiúk közül néhányan Szomáliföldön, Krétán és Tobrukban is bevetést láttak. A Cameroniak közül néhányan harcoltak a japánok ellen a burmai visszavonulásban. Ez a kiképzés még számukra is megpróbáltatás volt. A Jockok közül még sokan voltak újak, akiket nemrég szállítottak ki Skóciából, de mindannyian egyszerű emberek voltak, a városok és falvak emberei, akik a hazájuk veszélyeztetettségében vállalták a király shillingjét.
Első osztályú brit gyalogosok voltak, de nem a ma ismert, szuperválogatott, különleges erőkhöz tartozó típusok. Mindazonáltal ez egy különleges erőkkel kapcsolatos feladat volt, amit el kellett végezniük, és ezért hívták őket különleges erőknek. Madhya Pradeshben az volt a kihívás, hogy olyan jó dzsungelharcosokká váljanak, mint a japánok. Néhány rövid hónapjuk volt arra, hogy Chinditekké váljanak.
A két dandár, amelyhez csatlakoztak, 7677 tisztet és embert számlált, akik a dzsungelbe vonultak, közülük 531-en meghaltak, fogságba estek vagy eltűntek, és mintegy 1600-an megsebesültek. A végére mintegy 3800-an túlságosan megbetegedtek ahhoz, hogy harcolni tudjanak. Csak 1754-et lehetett "ütőképesnek" minősíteni, amikor kijöttek, és az igazság az, hogy ezek fele legfeljebb egy kórházi ágyra volt alkalmas. Csoda, hogy egyáltalán valaki túlélte.
És ez csak két dandár volt az ötből, amelyik bevonult. Ez volt a második világháború legnagyobb orvosi katasztrófája? Ki okozta? Ez az új könyv megadja a választ.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)