Éppen tizenhárom óra volt, és Németország középső részén kezdett sötétedni, még ha az állami központi világítás és az újonnan bevezetett világidő, amely a washingtoni meridiánhoz igazodott, igyekezett is elfedni, hogy már beállt az alkonyat.
A naplemente ellen sem új törvényekkel, sem nemzetközi szerződésekkel nem lehetett tenni semmit, és ez bizony nagyon sajnálatos volt, ha figyelembe vesszük, mennyi időt veszítünk a termelőmunkára a nap rossz szokása miatt, hogy az év felében a horizont alatt tartózkodik.
