Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv ellentmondásos nézőpontot kínál az 1812-es háborúról, és nagy hangsúlyt fektet a nőgyűlölet és a társadalmi-politikai kritika témáira. Bár egyes olvasók nagyra értékelték a háború társadalmi hatásainak megértéséhez alkalmazott egyedi megközelítését, sokan bírálták, hogy elfogult, túlságosan terjedelmes és nincs történelmi egyensúlya. A mű vegyes reakciókat váltott ki, egyesek tanulságosnak találták, mások csalódtak a kivitelezésében.
Előnyök:⬤ Egyedülálló szemléletet nyújt az 1812-es háborúról, megvizsgálva a társadalmi és kulturális összefüggéseket.
⬤ Olyan témákkal foglalkozik, mint az állampolgárság, a hazafiság és a háború társadalmi hatásai.
⬤ Egyesek szerint kiválóan vizsgálja a háborút övező amerikai érzelmeket.
Hátrányok:⬤ Erősen véleményvezérelt és elfogult, ami a túlzások és a tények összeválogatásának vádját veti fel.
⬤ Túlságosan bőbeszédű és redundáns, ami elvonja a figyelmet a fő történeti elbeszélésről.
⬤ Gyakran a szexuális témákra összpontosít, ami egyes olvasók szerint elvonta a figyelmet a történelmi elemzésből.
⬤ Nem tárgyalja kellőképpen az olyan fontos szempontokat, mint a haditengerészet részvétele, ami csalódást okoz azoknak, akik átfogó történelmet várnak.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
1812: War and the Passions of Patriotism
Könyv tartalma:
Az 1812-es háború katonai szempontból katasztrofális volt. Mire 1815-ben véget ért, Washington, D. C. porig égett, az államadósság majdnem megháromszorozódott, a területi nyereségek pedig elhanyagolhatóak voltak. A háború mégis olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy a "jó érzések korszakának" nevezett időszakot, a viszonylagos pártpolitikai harmónia és a megerősödött nemzeti identitás időszakát nyitotta meg. Nicole Eustace történész kultúrtörténete a háborúról elmeséli, hogyan nyert meg egy drága, eredménytelen kampány egy fiatal nemzetet - nagyrészt azzal, hogy a szívekre apellált. Az 1812 azt vizsgálja, hogyan vált a háború minden egyes jelentős eseménye az amerikai képzelet megragadásának lehetőségévé: a háború nagyszabású megnyitójának szánt első kanadai inváziós kísérlettől kezdve.
Az Erie-tónál vívott csatáig, ahol Oliver Perry kitűzte a zászlót, amelyre a híres "Ne add fel a hajót" feliratot írták.
A Capitolium britek általi felgyújtására. Elnöki beszédek és politikai karikatúrák, kocsmai dalok és értekezések szóltak az érzelmekhez, és a háborút olyan kalandnak festették le, amely kiterjesztheti a földet és javíthatja az amerikai családok lehetőségeit. A lakosság, amely többnyire védve volt a háború legrosszabb elemeitől, elképzelhette magát egy nagy nemzeti mozgalom résztvevőjeként, különösebb áldozatok nélkül. A hős harcos férfiak és a nemzetnek gyermekeket szülő, hűséges nők meggyőző képével alátámasztva a háború támogatói a családi szeretet romantikus elképzeléseivel játszottak a népességbővítés és a területi agresszió támogatására, miközben fenntartották az állampolgárság korlátozását. Az 1812-es év bemutatja e konfliktus jelentőségét az amerikai történelemben: a háború, amely a "The Star-Spangled Banner"-t ihlette, megalapozta a ma is visszhangzó hazafiságot.
