Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
After 1945: Latency as Origin of the Present
Mi az az örökség, amellyel az emberiség 1945 óta él? Egykor meg voltunk győződve arról, hogy az idő a változás eszköze. De az elmúlt egy-két évtizedben az idővel kapcsolatos tapasztalataink átalakultak. A technológia megőrzi és eláraszt bennünket a múlttal, a jövőnket pedig úgy érzékeljük, mint egymáshoz közeledő és fenyegető elkerülhetetlenségek sorát: nukleáris megsemmisülés, globális felmelegedés, túlnépesedés. E távlatoktól elárasztva, egyre táguló jelenben élünk. A második világháború utáni évtized uralkodó hangulatát a "latencia" hangulataként azonosítva Gumbrecht visszatér abba a korszakba, amikor az idő ütemének és szerkezetének ez a változása kialakult, és megmutatja, hogyan alakította saját háború utáni nemzedékének pályáját.
Az 1945 után születettek, és különösen a Németországban születettek, semmit sem szerettek volna jobban, mint maguk mögött hagyni a múlt katasztrofális eseményeit és robbanásait, de ez a lehetőség elzárva vagy éppen elérhetetlen maradt. A háború utáni évek világirodalmai és kultúrái arról árulkodnak, hogy ez egy széles körben osztott kényszerhelyzet volt: a be nem váltott ígéretekre utalnak, a becstelenség és a rosszhiszeműség megszállottjai; a bezártság és az előrelépés képtelenségének érzését közvetítik.
Az 1945 után a csapdába esés témáját meghazudtolja. Gumbrechtet sosem korlátozták szűk diszciplináris határok, és legújabb kutatása egyszerre messzire nyúló és kísérleti jellegű. Az önéletrajzot német történelemmel és világtörténelmi elemzésekkel ötvözi, mélyreható reflexiókat kínál Samuel Beckettről és Paul Celanról, részletes exegézist Martin Heidegger és Jean Paul Sartre gondolkodásáról, valamint meglepő reflexiókat a kulturális jelenségekről Edith Piaftól a Kinsey-jelentésig. Az elmúlt évszázad e személyes és filozófiai szemlélete közvetlen jelentőséggel bír mai identitásunk szempontjából.
