1973 - Az első atomháború: Az 1973. októberi arab-izraeli háború döntő légi csatái

Olvasói vélemények

A könyv alapos elemzést nyújt az 1973-as légi háborúról, különös tekintettel az F-4 és MiG-21 repülőgépekre, beleértve azok doktrínáit, képességeit és taktikáját. Mind Izrael, mind Egyiptom szemszögéből jól megalapozott tartalmat tartalmaz, interjúkkal és illusztrációkkal alátámasztva.

A légiháborús taktikák és doktrínák részletes vizsgálata, kiterjedt kutatás mind az F-4-essel, mind a MiG-21-essel kapcsolatban, informatív tartalom az egyiptomiak szemszögéből, nagyszerű illusztrációk és fotók, nélkülözhetetlen olvasmány a rajongók számára.

Egyesek talán rövidnek találják; bizonyos részleteket a hadtörténetek természetéből adódóan még mindig bizonytalanság övezhet.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

1973 - The First Nuclear War: Crucial Air Battles of the October 1973 Arab-Israeli War

Könyv tartalma:

Az 1973. októberi arab-izraeli háborúról szóló elbeszélések többsége hangsúlyozza, hogy a légierő nem játszott meghatározó szerepet. Az Egyiptom és Szíria által felállított erős, jól integrált légvédelem, amely a konfliktus korai szakaszában súlyos veszteségeket okozott az izraeli légierőnek, nemcsak Izrael háború előtti tervezését rontotta el, hanem megakadályozta, hogy az izraeli szárazföldi erőket is támogassa.

A konfliktus több tucatnyi egyiptomi résztvevőjével készített interjúk, a média korabeli tudósításai és a hírszerzési jelentések keresztkérdései egészen más képet mutatnak. Eszerint a háború nagy részében az izraeliek súlyos légicsapásokat mértek Port Szaidra, a Szuezi-csatorna északi bejáratánál. Továbbá többször támadták a Nílus-deltában lévő két nagy egyiptomi légi támaszpontot - el-Mansourah és Tanta -, ami viszont a háború legnagyobb légi csatáinak egyikét okozta. Egyiptomban az ezekre a támadásokra adott reakció valóban a legenda szintjét érte el: az el-Mansourah elleni izraeli légicsapás állítólagos visszaverése 1973. október 14-én arra késztette Kairót, hogy ne csak hatalmas győzelmet, hanem ezt a napot légierője napjának is nyilvánítsa.

A Port Szaíd, el-Mansourah és Tanta elleni izraeli légicsapások tényleges okai azonban a mai napig tisztázatlanok: nincsenek izraeli kiadványok, amelyek ésszerű magyarázatot adnának, és nincsenek egyiptomi kiadványok, amelyek magyarázatot adnának az indoklásra. Csak a kiegészítő jelentések keresztkérdései adnak egy lehetséges megoldást: el-Mansourah volt az egyetlen R-17E ballisztikus rakétákkal felszerelt egyiptomi egység bázisa is, amelyet Nyugaton SS-1 Scud néven ismernek.

1973 októberében ezek a rakéták voltak az egyetlen olyan fegyver egyiptomi kézben, amely képes volt elérni Izrael központi részét - és csak akkor, ha Port Szaíd környékéről lőtték ki. Bár látszólag jelentéktelennek tűnik az általános kontextusban, ez a tény óriási jelentőségre tesz szert, ha figyelembe vesszük az amerikai hírszerző szolgálatok jelentéseit arról, hogy 1973 októberében szovjet nukleáris robbanófejeket telepítettek Egyiptomba.

Az "1973: Az első nukleáris háború" című könyv, amely mindkét fél összes rendelkezésre álló információját, stratégiáját, taktikáját, felszerelését és a kapcsolódó harci műveleteket tárgyalja, mélyreható betekintést nyújt az izraeli erőfeszítésekbe, amelyek célja az egyiptomi Scud-rakéták - akár szovjet nukleáris robbanófejjel, akár nem - Port Szaíd térségében történő telepítésének megakadályozása volt: ez az erőfeszítés az 1973 októberi arab-izraeli háború során a légierő alkalmazásának egy hosszú szakaszát határozta meg, és a konfliktus néhány leglátványosabb levegő-levegő és levegő-föld csatáját eredményezte.

A több mint 100 fotóval, tucatnyi térképpel és 18 színes profillal illusztrált könyv így teljesen új tézist kínál az 1973 októberi légi hadviselés menetét meghatározó döntő fontosságú, de korábban ismeretlen tényezőkről.