A 2. világháború P-39 Airacobra ászai

Olvasói vélemények

A „P-39 Airacobra Aces” című könyv részletesen bemutatja azokat a pilótákat, akik a második világháborúban a P-39 Airacobrát repültek, kiemelve sikereiket és a repülőgép teljesítményét a különböző hadszíntereken. Bár a könyv átfogó és jól megalapozott, egyes olvasók úgy érezték, hogy hiányoznak belőle a lebilincselő elbeszélések és magáról a repülőgépről szóló részletek.

A könyv alapos és jól dokumentált, részletes beszámolót nyújt a pilótákról és eredményeikről. Értékes fényképeket és színes profilokat tartalmaz, ami vizuálisan is vonzóvá teszi. A szerző hatékonyan mutatja be mind a pilóták, mind a P-39 Airacobra erősségeit és gyengeségeit, és jó alapként szolgál a további kutatásokhoz.

Sok olvasó kissé száraznak találta a könyvet, és hiányolta a lebilincselő elbeszéléseket. Nem mélyül el a repülőgép műszaki teljesítményében, és nem nyújt első kézből származó beszámolókat a pilótáktól. Egyes szakaszok sűrűek, és nem biztos, hogy azok számára megfelelőek, akik az Airacobra és harci alkalmazásának izgalmas bemutatását keresik.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

P-39 Airacobra Aces of World War 2

Könyv tartalma:

A P-39-es volt az első amerikai vadászgép, amelyet háromkerekű futóművel és középre szerelt motorral szereltek fel, de az első megrendelője, az amerikai hadsereg légiereje (AAF) kezében nem bizonyult túl sikeresnek.

A megbízhatatlanság és a nagy magasságban gyenge motorteljesítmény miatt a P-39-es ennek ellenére a P-40-es és a P-38-as mellett szolgált a Guadalcanal elfoglalásáért folytatott elkeseredett harcban 1942/43-ban, valamint sok bevetést látott Új-Guinea dzsungelei felett. Az AAF mintegy tucatnyi ászának öt-öt találatot sikerült elérnie a P-39-essel, bár ezt a számot messze felülmúlta a szovjet Vörös Légierő, amelynek pilótái a háború egyik legjobb kölcsönadott vadászgépeként értékelték az Airacobrát.