Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az Eichmann-per elgondolkodtató és szemléletes feltárása, melyben keverednek az útleírás, a perbeszámoló és a filozófiai vizsgálódás elemei. Megkérdőjelezi az olvasók Eichmannról és a gonosz természetéről alkotott előítéleteit, és a náci történelem tágabb kontextusában helyezi el a tárgyalást. Az írás magával ragadó, az elemzés pedig éleslátó.
Előnyök:⬤ Élénk és informatív írás
⬤ megkérdőjelezi az előítéleteket
⬤ nem doktriner nézőpontot kínál
⬤ elgondolkodtató reflexiók
⬤ jól felépített és mesteri vizsgálat
⬤ lebilincselő beszámoló a történelmi eseményekről és filozófiai vizsgálódás.
Hátrányok:Egyes olvasók számára a gondolatok homályosak és nem szigorúan érvelnek; a könyv rövidebb, mint más, a témával foglalkozó művek, ami egyesek számára hiányolhat több részletet.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Criminal Case 40/61, the Trial of Adolf Eichmann: An Eyewitness Account
Könyv tartalma:
Adolf Eichmann pere 1961-ben kezdődött, megtévesztően egyszerű címke alatt, "40/61-es büntetőügy". Hannah Arendt a New Yorker magazin számára tudósított a perről, és megfigyeléseit a Eichmann in Jerusalem: The Banality of Evil című könyvében rögzítette. Harry Mulisch is megbízást kapott, hogy tudósítson a perről egy holland hetilap számára. Arendt később könyvének előszavában azt mondta, hogy Mulisch azon kevesek egyike volt, akik osztották Eichmann személyével kapcsolatos nézeteit. Akkoriban Mulisch fiatal és kevéssé ismert író volt; az azóta eltelt évek alatt jelentős nemzetközi jelentőségű szerzővé vált, akit olyan regényei miatt ünnepelnek, mint a A támadás és a A mennyország felfedezése.
Mulisch szerényen riportnak nevezte a 40/61-es ügyről szóló könyvét, és ez valóban így is van, hiszen első kézből számol be a tárgyalásról, annak kulcsszereplőiről és jeleneteiről (a vádlott arca furcsán aszimmetrikus és tikkekkel teli, beszéde abszurdan barokkos). Eichmann jelleme a szüntelen bürokratizálásában és számításaiban, valamint a Poncius Pilátushoz hasonlóan ártatlanként önmagáról alkotott grandiózus vízióiban mutatkozik meg. Ahogy Mulisch Jeruzsálemből küldött tudósításait a megosztott és romos Berlinről, a hátborzongatóan újjáépített Varsóról és az auschwitzi gázkamrák látogatásáról szóló elmélkedő beszámolókkal fűzi egybe, a Criminal Case 40/61, the Trial of Adolf Eichmann egy nyugtalanító és nagyon személyes esszé lesz az európai zsidók náci kiirtásáról és arról, hogy a technológiai fejlődés korában az ember egyre hatékonyabban képes gonoszságot elkövetni.
A Deborah Dwork előszavával és első alkalommal angolra fordított Criminal Case 40/61 nemcsak Eichmann személyiségéről, hanem a technológiai precizitásról és szakértelemről is felkavaró portrét nyújt az olvasónak. A holokausztról szóló írások mérföldköve.
