A 49-es tétel sírása

Olvasói vélemények

Thomas Pynchon „The Crying of Lot 49” című regényének kritikái összetett fogadtatásról árulkodnak, ahol az olvasók egyszerre találják kihívásnak és kifizetődőnek a regény sűrű, szürreális elbeszélését. Míg egyesek dicsérik az amerikai kultúra és paranoia briliáns szatíráját és éleslátó kommentárját, mások a szövevényes cselekmény és a jellemfejlődés hiánya miatt kritizálják.

⬤ Magával ragadó szatíra, amely a felsőosztálybeli Amerikát és a paranoiát kritizálja.
⬤ Sűrű és költői próza, amely a gondos olvasást díjazza.
⬤ Olyan témák gazdag feltárása, mint az egzisztencializmus, az elszigeteltség és a kommunikáció.
⬤ Szellemes és humoros karakternevek és helyzetek.
⬤ Rövidebb terjedelme miatt könnyebben hozzáférhető bevezetés Pynchon munkásságába.

⬤ Sűrű és szövevényes írásmód, amelyet néha nehéz követni.
⬤ A karakterfejlődés hiánya miatt nehéz kapcsolatot teremteni a szereplőkkel.
⬤ Egyes olvasók szerint a cselekmény értelmetlen vagy túl bonyolult.
⬤ Többszöri olvasást igényel az árnyalatok és a témák teljes megértéséhez.

(365 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Crying of Lot 49

Könyv tartalma:

"Rejtély, intrika, irodalmi és történelmi bravúr". -- San Francisco Examiner

A 49-es tétel sírása Thomas Pynchon rendkívül eredeti klasszikus szatírája a modern Amerikáról, Oedipa Maasról, egy nőről, aki egy nemzetközi összeesküvésnek tűnő ügybe keveredik.

Amikor volt szeretője, a gazdag ingatlanmágnás Pierce Inverarity meghal, és őt jelöli ki hagyatékának társvégrehajtójául, a kaliforniai háziasszony, Oedipa Maas belekeveredik a metaforák, szimbólumok és az Egyesült Államok postaszolgálatának paranoid rejtélyébe. Dél-Kaliforniát bejárva rendkívül érdekes figurákkal találkozik, és nem kis önismeretre tesz szert.