A 49. tétel sírása

Olvasói vélemények

A Thomas Pynchon „The Crying of Lot 49” című könyvéről szóló felhasználói kritikák vegyes véleményeket tartalmaznak. Míg sok olvasó értékeli a könyv sűrű prózáját, szürreális elbeszélését, valamint az összeesküvés-elméletekkel és a szatírával való bonyolult játékát, mások zavarba ejtőnek, nehezen értelmezhetőnek és koherens jellemfejlődést nélkülözőnek találják. Vannak, akik dicsérik az egzisztenciális témák feltárását és az amerikai kultúra kommentálását, ugyanakkor egyes kritikák kiemelik a szövevényes cselekményt és a frusztráló bonyolultságot.

A könyvet sűrű, szürreális és játékos prózája miatt tartják nagyra. Mély témákat boncolgat a paranoiával, az egzisztencializmussal és az amerikai társadalom kritikájával kapcsolatban. Sok olvasó szerint zseniális szatíra, tele humorral, szellemességgel és éleslátó jellemnevekkel. Rövidebb terjedelme és összetett elbeszélése miatt értékes bevezetésnek tartják Pynchon munkásságába, amely az olvasót mély elköteleződésre készteti.

A kritikusok kiemelik a könyv szövevényes cselekményét és a jellemfejlődés hiányát, sok olvasó pedig Pynchon stílusát zavarosnak vagy irritálónak írja le. Egyesek úgy érzik, hogy a teljes értékítélethez többszöri olvasásra vagy külső kommentárra van szükség. A bonyolult részletek és a hosszú mondatok elrettentőek lehetnek, egyesek értelmetlennek vagy fárasztónak találják az olvasást, ami vegyes érzéseket vált ki a könyv általános koherenciájával és elbeszélői hatékonyságával kapcsolatban.

(365 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Crying of Lot 49

Könyv tartalma:

„A komédia ropog, a szóviccek pattognak, a szatíra robban.” - New York Times

Thomas Pynchon rendkívül eredeti, posztmodern klasszikusa, az amerikai élet szatírája egy nőről, aki egy látszólagos nemzetközi összeesküvésbe keveredik.

Amikor volt szeretője, a gazdag ingatlanmágnás Pierce Inverarity meghal, és őt jelöli ki hagyatékának társvégrehajtójává, a kaliforniai háziasszony, Oedipa Maas belekeveredik a metaforák, szimbólumok és az Egyesült Államok Postahivatalának paranoid rejtélyébe. Dél-Kaliforniát járva rendkívül érdekes személyiségekkel találkozik - köztük egy Paranoidák nevű tinédzser rockbandával, egy jobboldali történésszel és a postarendszer kritikusával, valamint egy volt gyerekszínésszel, akivel viszonya van -, és elkezdi felgöngyölíteni az összeesküvéseket, amelyeket hirtelen mindenhol lát maga körül.

Az 1966-ban írt A 49-es tétel sírása azt a pikáns szellemességet és találékonyságot mutatja, amely Pynchon elismert műveit jellemzi. Ez a legrövidebb regénye, és széles körben az irodalmi oroszlán pályafutásának mércéjének tartják.