Olvasói vélemények
Összegzés:Matthew Stewart „A 9,9%” című könyve a modern Amerikában tapasztalható szélsőséges vagyoni egyenlőtlenség káros hatásait vizsgálja, rámutatva az általa okozott társadalmi és pszichológiai torzulásokra. Kritizálja a wokeness-t, mint a valódi változás álcáját, és piaci reformokat javasol a valódi gazdasági igazságosság érdekében. Miközben olyan kérdésekben, mint az oktatás, az egészségügy és az adózás, jelentős felismeréseket nyújt, következtetései és megoldási javaslatai vegyes reakciókat váltottak ki. A kritikusok szerint a szerző elemzése gyakran túlságosan leegyszerűsíti az összetett kérdéseket, és nem foglalkozik kellő alapossággal az osztály és a kiváltságok árnyalataival. Az ellentmondások ellenére sokan úgy vélik, hogy az általa kezdeményezett párbeszéd alapvető és sürgető.
Előnyök:⬤ Alaposan kutatott, mély betekintést nyújt a vagyoni egyenlőtlenségek és társadalmi hatásaiba.
⬤ Fontos párbeszédre ösztönöz a gazdasági igazságosságról és a piaci reformokról.
⬤ Arra készteti az olvasót, hogy elgondolkodjon a meritokráciáról és a kiváltságokról vallott nézetein.
⬤ Olvasmányos és magával ragadó módon íródott, így az összetett témák is hozzáférhetőbbé válnak.
Hátrányok:⬤ Túlságosan leegyszerűsíti az összetett kérdéseket, és nem nyújt árnyalt megoldásokat.
⬤ A kritikusok szerint pontatlanságokat és logikai ellentmondásokat tartalmaz.
⬤ Egyes olvasók szerint a hangnem túlságosan kritikus és megosztó a
⬤ 9%-os demográfiai csoporttal szemben.
⬤ Sokan úgy vélték, hogy nem elég mélyreható a történelmi összefüggések és a
⬤ 9% tényleges tapasztalatainak feltárása.
(49 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The 9.9 Percent: The New Aristocracy That Is Entrenching Inequality and Warping Our Culture
Könyv tartalma:
Egy "briliáns" ( The Washington Post ), "tiszta szemű és éleslátó" ( The New Republic ) elemzés arról, hogy az amerikai társadalom leggazdagabb csoportja hogyan keseríti meg mindenki életét - beleértve saját magát is.
A 21. századi Amerikában a vagyonelosztás felső 0,1%-a még akkor is elsétált a nagy nyereményekkel, amikor az alsó 90%-nak már nem volt esélye. Ami az amerikai álomból megmaradt, az a 9,9%-ba menekült, amely közvetlenül a szélsőséges gazdagság csúcsa alatt fekszik. Ennek a csoportnak a tagjai együttesen az ország vagyonának több mint felét birtokolják - és mindent megtesznek, hogy egy egyre igazságtalanabb rendszerben megőrizzék a maguk részét.
Őrült órákat töltenek az irodában, majd a szabadidejüket ürügyként használják fel a karrierépítésre, miközben egy alulfizetett cselédosztályra támaszkodnak, amely gazdasági sikerüket és személyes szükségleteik kielégítését szolgálja. Olyan irányítószámokba szegregálódtak, amelyek célja, hogy minél több embert kizárjanak. A fittséget nemzeti rögeszmévé tették, még akkor is, amikor a lakosság nagy része elveszíti az egészségügyi ellátást és egyre betegebb lesz. Példátlan igényt támasztottak az elitiskolákba való bejutás iránt, és hozzájárultak a felsőoktatás drámai költségeinek növekedéséhez. Politikai energiájukat az identitással kapcsolatos szimbolikus konfliktusokba irányítják, hogy elkerüljék kiváltságaik gazdasági gyökereinek elismerését. És létrehozták az "érdemek" ethoszát, hogy igazolják előnyeiket. Mindannyian ott vannak körülöttünk. Valójában ők vagyunk mi - vagy azok, akiknek lenni szeretnénk.
Ebben a "lebilincselő beszámolóban" (Robert D. Putnam, a Bowling Alone szerzője) Matthew Stewart azt állítja, hogy az amerikai társadalomban egy új arisztokrácia van kialakulóban, amely megismétli a történelem hibáit. Ez az egyenlőtlenséget erősíti, eltorzítja kultúránkat, erodálja a demokráciát, és a bőséges gazdaságot a nyomor forrásává változtatja. Az amerikai kultúra és politika újbóli megalapozására szólít fel, amely közelebb áll Amerika eredeti ígéretéhez.
