A bátorság vörös jelvénye (Wisehouse Classics Edition)

Olvasói vélemények

A könyvre jellemző a leegyszerűsítő írásmód és az öncélú elbeszélés, amely nem biztos, hogy a klasszikus irodalomban jártas olvasókkal meg fog szólalni. A könyv egy fiatal katona, Henry Fleming pszichológiai aspektusait tárja fel, aki a háború valóságával küzd, de történetmeséléséből hiányzik a mélység.

A regény a háború emberi megtapasztalásával kapcsolatos fontos témákkal foglalkozik, és erkölcsöt kínál a kudarc utáni megváltásról. Nagyra értékelik impresszionista stílusa miatt, amely kerüli a részletező hibákat. Népszerűségéhez talán a megjelenésének időzítése is hozzájárult, mivel a gazdasági kétségbeesés időszakában vigaszt nyújtott.

Más 19. századi regényekhez képest az írásmódot leegyszerűsítőnek tartják, és a történet egy bizonyos pont után általánosnak és öncélúnak tűnik. Hiányzik a háborúba való bevonulás gazdasági tényezőinek feltárása is.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Red Badge of Courage (Wisehouse Classics Edition)

Könyv tartalma:

A VÖRÖS Bátorságjelvény Stephen Crane (1871-1900) amerikai író háborús regénye. A történet az amerikai polgárháború idején játszódik, és az uniós hadsereg fiatal közlegényéről, Henry Flemingről szól, aki elmenekül a csatatérről. Szégyentől eltelve vágyik egy sebesülésre, a "bátorság vörös jelvényére", hogy ellensúlyozza gyávaságát. Amikor ezrede ismét szembekerül az ellenséggel, Henry zászlóvivőnek áll.

Bár Crane a háború után született, és akkoriban még nem tapasztalta meg saját bőrén a csatát, a regény realizmusáról ismert. 1893-ban kezdte el írni a később második regényét, különböző korabeli és írott beszámolók (például a Century Magazine által korábban megjelentetett beszámolók) felhasználásával. Úgy vélik, hogy a fiktív csatát a Chancellorsville-i csatára alapozta; valószínűleg a 124. New York-i önkéntes gyalogezred, közismert nevén a Narancsvirágok veteránjait is meginterjúvolta. A regényt kezdetben rövidítve és folytatásokban közölték az újságok 1894 decemberében, majd 1895 októberében jelent meg teljes terjedelmében. A mű hosszabb változata, amely Crane eredeti kézirata alapján készült, 1982-ben jelent meg.

A regény jellegzetes stílusáról ismert, amely magában foglalja a realisztikus csatajeleneteket, valamint a színes képek többszöri használatát és az ironikus hangnemet. A hagyományos háborús elbeszélésektől elszakadva Crane története inkább a főhős (egy harc elől menekülő katona) belső élményeit tükrözi, mintsem az őt körülvevő külső világot. A Crane által "a félelem pszichológiai ábrázolásának" nevezett módszer alkalmazása miatt is figyelemre méltó, a regény allegorikus és szimbolikus tulajdonságait a kritikusok gyakran vitatják. A történet számos olyan témát boncolgat, mint az érés, a hősiesség, a gyávaság és a természet közönye. A bátorság vörös jelvénye röviddel megjelenése után széleskörű elismerést kapott, amit H. G. Wells "a dicséret orgiájának" nevezett, és Crane huszonnégy évesen azonnal hírességgé vált. A regénynek és szerzőjének azonban kezdetben voltak ellenzői, köztük az író és veterán Ambrose Bierce. A regényt többször adaptálták a filmvászonra, és bestsellerré vált. Azóta sem fogyott el nyomtatásban, és ma már Crane legfontosabb művének és egyik legjelentősebb amerikai szövegének tartják.