A boldogság mint tényszerűség a nikomakhészi etikában

Olvasói vélemények

A könyv negatív kritikákat kapott, az olvasók unalmasnak, rosszul szerkesztettnek és túlságosan ismétlődőnek találták. A tartalom korlátozott, és a fogalmak értelmezései, különösen a görög eudaimonia, nem sok változatosságot kínálnak. A könyvnek egy kurzuson való kötelezővé tétele is kritikát váltott ki.

Felépítésében némi kutatásra és tervezésre utaló jelek.

Unalmas és ismétlődő tartalom, nagyon korlátozott témák, gyenge szerkesztés, a változatos értelmezések hiánya, és a kurzushoz való kötelező felhasználás etikai aggályokhoz vezet.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Happiness as Actuality in Nicomachean Ethics

Könyv tartalma:

Ez a tanulmány a boldogság (εὐδαιμονία) jelentéséről szól Arisztotelész Nikomachusi etikájában (EN). Azzal érvel, hogy az εὐδαιμονία az EN-ben aktualitást jelent, és ezt az EN-ben Arisztotelész által használt két metafora szemüvegén keresztül kell értelmezni (EN 1.

7 1098a21 és 10. 10.). 6 1176a30: a jó kerülete és a boldogság lenyomata.

A boldogság értelmének magyarázatához Arisztotelésznek először is meg kell határoznia az emberi jó kerületét, és ezt két kritérium segítségével teszi: a végső cél (τέλος) és az emberiség funkciója (ἔργον ἀνθρώπου). E két kritérium olyan metafizikai fogalom, amely a jót mint minden ember végső metafizikai célját írja le, és azt a legjobbat, amivé minden ember válhat.

Ez a metafizikai teleológiai cél a lélek kiválóság szerinti aktualitása. Ez az a perem, amelyen belül Arisztotelész az εὐδαιμονίαról - az ember javáról - érdeklődik.