Olvasói vélemények
Összegzés:Donna Freitas The Happiness Effect című könyve átfogóan vizsgálja a közösségi média hatását a fiatal felnőttekre, különösen az egyetemistákra. A könyv interjúkon és felméréseken keresztül vizsgálja a közösségi média használatából eredő nyomást és viselkedést, és bemutatja, hogyan alakítja a boldogságról és az önképről alkotott képet. Míg sok olvasó lebilincselőnek és tanulságosnak találja, néhányan kritizálják az ismétlődéseket és az adatok korát, jelezve, hogy aktuálisabb példákra lenne szükség.
Előnyök:⬤ Tanulságos és tanulságos, mélyreható ismereteket nyújt arról, hogyan hat a közösségi média a fiatal felnőttekre.
⬤ Személyes betekintést nyújtó, átélhető történeteket és interjúkat tartalmaz főiskolai hallgatókkal.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz a közösségi média mentális egészségre és boldogságra gyakorolt hatásával kapcsolatban.
⬤ Sok olvasó találta magával ragadónak és elgondolkodtatónak, ami arra késztette őket, hogy átgondolják saját közösségi médiahasználatukat.
Hátrányok:⬤ Az adatok és a meglátások elavultak lehetnek, mivel a könyv 2017-ben jelent meg, ami egyesek szerint nem tükrözi a jelenlegi helyzetet.
⬤ Néhány olvasó unalmasnak és ismétlődőnek találta az írásmódot.
⬤ Néhányan számos gépelési hibát és a könyv szerkezetével kapcsolatos problémákat észleltek, ami megnehezítette az olvasást.
⬤ Egyes kritikák a sokszínű nézőpontok hiányára és a szélesebb körű reprezentáció szükségességére irányultak az interjúkban.
(20 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Happiness Effect: How Social Media Is Driving a Generation to Appear Perfect at Any Cost
Könyv tartalma:
Szexting. Cyberbullying. Nárcizmus. A közösségi média meghatározóvá vált a fiatalok életében, és úgy tűnik, minden nap újabb megrázó történetet hoz a rossz kezekbe kerülő privát képekről, vagy arról, hogy a fiatalok kénytelenek minden egyes gondolatukat megosztani az egész világgal. Az okostelefonok és a közösségi média az önimádó egomániások generációját teremtette meg?
Donna Freitas ebben a provokatív könyvében azt állítja, hogy egyáltalán nem. És szerinte ezek a riogató félelmek elvonják a figyelmet azokról a valódi problémákról, amelyekkel a fiatal felnőttek szembesülnek.
Freitas egy nagyszabású felmérés és tizenhárom egyetemi kampuszon tanuló diákokkal készített interjúk alapján megállapítja, hogy a fiatalok túlnyomórészt a boldogsággal foglalkoznak - amiről igazán beszélni akarnak -. Óriási nyomás nehezedik rájuk, hogy tökéletesnek tűnjenek az interneten - nem csak boldognak, hanem boldognak, extatikusnak és mesésen sikeresnek. Mivel képtelenek elérni ezt a lehetetlen mércét, szoronganak attól, hogy nyilvánosságra hozzák önmaguk nem tökéletes részeit. Távolról sem akarnak mindent megosztani, hanem brutálisan szelektívek, amikor a személyes profiljukról van szó, és megszállottan aggódnak, hogy akaratlanul is közzétesznek valamit, ami később az életük során kísérteni fogja őket. A különböző hátterű fiatalokkal folytatott őszinte beszélgetéseken keresztül Freitas feltárja, hogy még a legjobban beilleszkedett embereket is önbizalomhiány gyötri, amikor összehasonlítják tapasztalataikat az interneten látott hatalmas kollektív utópiával. És néha, mint például az olyan névtelen platformokon, mint a Yik Yak, a rasszizmus és a nőgyűlölet lehangoló pöcegödrével találkoznak. Ugyanakkor a fiatalok rendkívül ragaszkodnak az okostelefonjaikhoz és az alkalmazásokhoz, amelyek néha nagy örömet okoznak nekik. Ez egyfajta gyűlölet-szerelem kapcsolat.
Míg a nyilvánosság figyelmének nagy része a címlapokra kerülő történetekre összpontosított, a fiatalok mindennapi küzdelmei és örömei a figyelem középpontjában maradtak. Freitas az ő érzéseiket állítja előtérbe, maguk a fiatalok szavaival. A The Happiness Effect egy szemet nyitó ablak a közösségi médiával kapcsolatos első kézből származó tapasztalataikra és annak rájuk gyakorolt hatására.
