A boszorkánykultusz (Jabberwoke Pocket Occult)

Eredeti címe:

The Witch Cult (Jabberwoke Pocket Occult)

Könyv tartalma:

A boszorkánykultusz Nyugat-Európában Margaret Alice Murray 1921-ben megjelent antropológiai könyve, amely Frazer Aranyág című művének sikere idején jelent meg. Egyes egyetemi körök később Margaret Murrayt a nyugati boszorkányság szakértőjeként ünnepelték, bár elmélete, amelyet "boszorkánykultusz-hipotézis" néven is ismerünk, máig vitatott: azt sugallja, hogy az Európában a "boszorkányokkal" szemben megfogalmazott vádak valójában egy valódi, bár titkos, szarvas istent imádó pogány valláson alapultak.

Ebben a könyvében és az azt követő A boszorkányok istene (1931) című könyvében Murray a következőképpen magyarázta elméletét.

⬤ A 17. századig létezett egy, a kereszténységnél jóval régebbi vallás, amelynek Nyugat-Európa-szerte voltak hívei mind az egyszerű emberek, mind az uralkodó osztályok körében.

⬤ A kultusz középpontjában egy kétarcú, szarvas isten állt, akit a rómaiak Janus vagy Dianus néven ismertek (ez a Dianus-kultusz olyan típusú volt, mint amilyet James Frazer részletesen leírt Az aranyágban).

⬤ A szarvas isten az évszakok és a betakarítások körforgását képviselte. Úgy hitték, hogy meghalt, és időszakosan visszatért az életbe.

⬤ A földön a szarvas istent választott emberi lények képviselték. Voltak köztük hírességek, mint például William Rufus, Thomas Becket, Jeanne d'Arc és Gilles de Rais. Mindannyian tragikus halált haltak rituális áldozatként, hogy biztosítsák az isten feltámadását és a föld megújulását.

⬤ A falvakban a boszorkánygyűléseken a szarvas isten elnökölt. Ezen események keresztény megfigyelői azt hihették, hogy a boszorkányok az ördögöt imádják, holott valójában a kereszténység előtti Dianus istent ünnepelték.

⬤ Ez ősi vallás megőrzését különböző, kis termetű őslakos népekre bízták, akiket minden egyes újabb invázióval elűztek a földjükről. Ez megmagyarázná a tündérekről, gnómokról és más "kis emberekről" szóló történeteket is. Ezek a lények nagyon félénkek voltak, de képesek voltak átadni a vallásukról szóló tudást az egyszerű embereknek. A boszorkányok voltak a tanítványaik, és így az ősi vallás örökösei.

⬤ Murray szerint a helyi covensek tizenhárom tagból álltak: tizenkét egyszerű férfi és nő, valamint egy tiszt. Minden tag köteles volt heti egy gyűlést tartani (Murray "esbat"-nak nevezi) és részt venni a nagyobb szombatokon.

⬤ A covensekben szigorú fegyelem uralkodott, és aki elmulasztott egy találkozót, azt szigorúan megbüntették, és néha halálra is ítélték.

⬤ A szervezettség és a struktúra annyira jó volt, hogy a kereszténységnek egészen a reformációig kellett várnia, mielőtt széles körben felfigyelt volna a rejtett vallásra. A nagy boszorkányüldözések tehát a kereszténység támadása volt egy erős rivális ellen.

(Részlet a wikipédiából, módosításokkal)