A botanikus és a borász: Hogyan mentették meg a bort a világ számára

Olvasói vélemények

A „Botanikus és a borász” kritikái kiemelik a filoxéravész részletes bemutatását, amely a 19. században majdnem elpusztította az európai szőlőültetvényeket. Míg sok kritikus nagyra értékeli az alapos kutatást és a krimire emlékeztető, lebilincselő elbeszélői stílust, egyesek szerint az írás sűrű és ismétlődő, ami az alkalmi olvasók számára kevésbé lebilincselő élményt nyújt. A könyvet dicsérik a történelmi kontextusáért, valamint a tudomány és a szőlőművelés közötti kölcsönhatásért, de kritizálják, hogy túlságosan a rovarokra koncentrál, és nem foglalkozik kellőképpen a szélesebb kultúrtörténettel.

Részletes kutatás, lebilincselő elbeszélő stílus, meggyőző történelmi kontextus, a filoxéra érdekes tudományos és társadalmi hatása, borrajongók és történelemkedvelők számára egyaránt alkalmas.

Sűrű írásmód, amely nehezen érthető, ismétlődő tartalom, a rovarra összpontosít a borkultúra helyett, a történetmesélés szervezetlensége, és kevésbé lehet vonzó az alkalmi olvasók számára.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Botanist and the Vintner: How Wine Was Saved for the World

Könyv tartalma:

Az 1860-as évek közepén Délkelet-Franciaországban a szőlőtőkék megmagyarázhatatlan módon sorvadni és pusztulni kezdtek. Jules-Emile Planchont, egy montpellier-i botanikust küldtek vizsgálatra.

Felfedezte, hogy a szőlő gyökereit mikroszkopikus méretű sárga rovarok borítják. Hogy mik voltak ezek, és honnan jöttek, rejtély volt. A fertőzés egy megszálló hadsereg könyörtelenségével haladt előre, és néhány éven belül egész Európában elterjedt, Portugáliától a Krímig.

A borágazat a katasztrófa szélén állt. A francia kormány háromszázezer aranyfrankot ajánlott fel a gyógymódért.

Planchon úgy vélte, hogy tudja a megoldást, és nekilátott, hogy bebizonyítsa. A lebilincselő és mámorító A botanikus és a borász a bortörténet egyik legjelentősebb, bár kevéssé ismert eseményét eleveníti fel.