A Century of Recorded Music: A zenetörténet hallgatása

Olvasói vélemények

A hangfelvételek történetéről szóló könyv vegyes kritikákat kapott. Egyes olvasók lebilincselőnek és informatívnak találták, míg mások kritizálták szűk fókuszát, különösen az eurocentrikus szemléletet és a klasszikus hangfelvételek jelentős fejlődésének hiányát, különösen a Naxos kiadó hiányát. Összességében, bár értékes meglátásokat tartalmaz, a kivitelezés és a mélység vitatható pontokat jelentett.

A könyv számos hasznos meglátást nyújt, mélyrehatóan tárja fel a klasszikus hangfelvételek történetét, és úttörő módon mutatja be a témát. A klasszikus hangfelvételek iránt érdeklődőknek ajánlott.

A kritikusok unalmasnak és száraznak találták az írást, a szakzsargon túlzott használatával. Megjegyezték, hogy a könyv eurocentrikus, nem foglalkozik a közelmúlt olyan fontos fejleményeivel, mint például a Naxos kiadó, és nem foglalkozik más műfajokkal, például a dzsesszel és a könnyűzenével, ami korlátozott perspektívát eredményez.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Century of Recorded Music: Listening to Musical History

Könyv tartalma:

A hangfelvételek évszázada alapvetően megváltoztatta a zenével kapcsolatos tapasztalatainkat - azt, ahogyan hallgatjuk és ahogyan előadjuk. Ez a rendkívül lebilincselő könyv az első alapos vizsgálódás a felvételi technológiának a zeneművészetre gyakorolt hatásáról.

Timothy Day krónikásként mutatja be a felvételi technológia fejlődését a kezdetektől fogva, és leírja, hogy milyen erőteljes hatással volt a művészi előadásmódra, a közönség részvételére és a zenehallgatási szokásokra. Összehasonlítja a száz évvel ezelőtti - a fonográf előtti - és a mai zenei élet jellemzőit, és lenyűgöző elemzést nyújt arról, hogyan változtak az előadói gyakorlatok, az előadókról alkotott képek, a zeneszerzők munkássága, valamint a koncerttermekben és az operaházakban választott előadási módok. A könyv megvizsgálja az olyan nagyszerű hangmérnök-impresszorok munkáját, mint Fred Gaisberg és Walter Legge; a karmesterek, zenekarok és szólisták felvételi történetét az évszázad során; valamint a nagy klasszikus lemezkiadók fejlődését.

Day a felvételek tanulmányozása során felmerülő számos kérdéssel is foglalkozik: Mit vártak az emberek egy rögzített előadástól? A felvételek önálló művészeti formát alkotnak-e? Mit jelent a történelmi hitelesség? Mi az erkölcsi hitelesség? Valahogyan csalárdok-e azok a felvételek, amelyek hozzá nem értő művészeket ruháznak fel hibátlan technikával? Miért rögzítik újra a művészek a repertoárt? Ez a könyv az olvasók széles körét fogja tájékoztatni és lekötni, a zenét és a felvételeket kedvelőktől kezdve az előadókon és a tudósokon át a huszadik század társadalmi és művészettörténete iránt érdeklődő olvasókig.