Eredeti címe:
Daily Lives of Civilians in Wartime Africa: From Slavery Days to Rwandan Genocide
Könyv tartalma:
A legtöbb hadviselésről szóló beszámolóban a civilek csendben és névtelenül szenvednek el kegyetlenségeket és hoznak áldozatokat. Ez a kötet részletesen bemutatja, milyen elkeserítő hatással volt a háború az afrikai népre az elmúlt ötszáz év során, a rabszolgaság korától kezdve a zulu háborún, az I. és II. világháborún át a dekolonizációt követő szörnyű polgárháborúkig és a ruandai népirtásig. A háborúkról szóló legtöbb beszámolóban a civilek csendben és névtelenül szenvedik el a kegyetlenségeket és hoznak áldozatokat. Végül a történészek azok felé fordítják figyelmüket, akiket rendszerint az ellenőrzésükön vagy megértésükön kívül eső események sodornak el. Ez a kötet részletesen bemutatja, milyen elkeserítő hatással volt a háború az afrikai népre az elmúlt ötszáz évben, a rabszolgaság korától kezdve a zulu háborún, az I. és II. világháborún át a dekolonizációt követő szörnyű polgárháborúkig és a ruandai népirtásig. A fejezetek reprezentatív módon mutatják be az afrikai háborús időkben szerzett civil tapasztalatokat a XVIII. század végétől napjainkig, Észak-Afrika kivételével Afrika minden régióját képviselve. Időrendek, szószedetek, javasolt további olvasmányok és térképek szerepelnek a kötetben, és a mű teljes körűen indexált. A könyv Paul E. Lovejoy tanulmányával kezdődik, amely az afrikai rabszolgaság mindenütt jelenlévő tapasztalatáról szól, amely oly mélyen befolyásolta a kontinens fejlődését és az ott élő emberek életét.
John Laband ezután a zulu királyság felemelkedését vizsgálja a XIX. század elején, majd a későbbi brit hódítást, így feltérképezve a civilek sorsát egy afrikai királyság kialakulása és a gyarmati hódítás során szerzett tapasztalataik során. Az angol-búr háború a gyarmati és a modern hadviselés közötti kritikus kereszteződésben helyezkedik el, és a britek által a búr és afrikai civilek számára létrehozott koncentrációs táborok a modern kegyetlenség új formájának úttörői voltak. Bill Nasson megvizsgálja a háborúnak a nem harcoló dél-afrikai lakosság különböző kategóriáira gyakorolt összetett hatásait. Mivel gyarmati uralom alatt állt, Afrikát belerángatták a két világháborúba. Tim Stapleton a negyedik fejezetben bemutatja, hogy bár az 1914-1918-as háborúra adott afrikai civil válaszok gyakran ellentmondásosak voltak, és az együttműködéstől a lázadásig terjedtek, a konfliktus hatása csak a gyarmati uralom megerősítése volt. A következő fejezetben David Killingray elmagyarázza, hogy a második világháború hatása az afrikai civilekre hogyan és miért volt egészen más, mint az elsőé, mivel a gyarmati uralmat semmissé tette, és megnyitotta az utat Afrika későbbi függetlensége előtt, modernizált afrikai vezetés alatt. A portugálok sokáig kitartottak afrikai birodalmuk mellett, miután a többi gyarmatbirodalom az 1960-as években feladta a sajátját.
A hatodik fejezet tárgyát képező Angola a portugál uralom elleni függetlenségi harcból zökkenőmentesen váltott át polgárháborúba, amely hamarosan hidegháborús rivalizálásba és beavatkozásba torkollott. Inge Brinkman leírja az angolai civilek elkeserítő szenvedéseit és kitelepítését a négy évtizedig tartó, véget nem érő harcok során. Libéria és Sierra Leone a viszonylagos stabilitásból és jólétből szörnyű polgárháborúba torkollott, és a hetedik fejezetben Lansana Gberie nyomon követi a civilekre gyakorolt halálos következményeket és a társadalom stabilizálására tett erőfeszítéseket, miután a béke tétován helyreállt. Szudánban évtizedekig tartó etnikai és vallási viszályok dúltak a kormány és a déli és nyugati periféria népei között, és a nyolcadik fejezetben Jane Kani Edward és Amir Idris elemzi, hogy ez mit jelentett és jelent még mindig a számtalan civil áldozat számára. A kilencedik fejezet a közelmúlt afrikai történelmének legszörnyűbb egyetlen epizódjával, a ruandai népirtással zárja a könyvet. Alhaji Bah elmagyarázza annak keletkezését, és áttekinti az azt követő megbékélési törekvéseket. A fejezetet az afrikai mechanizmusok megvitatásával zárja, amelyeket be kellene - sőt, be is lehetne - vezetni a hatékony békefenntartás biztosítására Afrikában, és így a jövőben meg lehetne menteni a civileket a háború borzalmainak nyüzsgésétől.
