Eredeti címe:
The Zulu Kingdom and the Boer Invasion of 1837-1840
Könyv tartalma:
Dél-Afrika történelmének kritikus pillanata volt, amikor a brit Fokföldi Gyarmatról bevándorló búr 1837-ben megszállta a zulu királyságot, és 1838-1840 között mészárlások, csaták és polgárháború következett, amikor a zuluk lándzsával a puskával szemben ellenálltak a telepeseknek. Sok afrikaner sokáig úgy ünnepelte részleges győzelmüket, mint az afrikaiak feletti későbbi uralmuk istenadta igazolását, míg az afrikaiak ma a gyarmatosítás elleni harcukban betöltött jelentősége miatt emlékeznek meg a háborúról.
A gyarmatosítás utáni világ változó felfogása megköveteli a gyarmati agresszió háborúinak újraértékelését, de nincs olyan angol nyelvű könyv, amely a búr és zulu háborút teljes kontextusában tárgyalná, vagy a zulu bizonyítékokat megfelelően figyelembe venné. Ez a mű erre tesz kísérletet. Miközben a lehető legegyenletesebben foglalkozik a hadviselő felekkel, és szembeállítja katonai rendszereiket, a kevésbé ismert zulu nézőpontot is igyekszik kifejteni, magyarázatot ad a politikai motivációkra, a stratégiai katonai célokra és a királyi házon belüli repedésekre. A könyv továbbá a búr nagy vándorlását, vagyis a Voortrekkers-t a dél-afrikai országban akkoriban zajló számos migráció összefüggésében helyezi el, amelyek a széles körű politikai és társadalmi felfordulások eredményeként zajlottak, és amelyeknek a katonailag erős zulu királyság volt a legjelentősebb eredménye.
A könyv a Voortrekkers útjával kezdődik a Fokföldi Gyarmattól a magasföldön át Zululand felé, ahol le akartak telepedni, valamint a háborúval, amelyet 1836-1837-ben vívtak és nyertek meg a zuluk egyik ágával, az ndebele ellen, amelynek katonai rendszerében osztoztak. A vegkopi csata bizonyította a biztonságos szekérhintóból irányított muskétatűz fölényét az elsősorban lándzsákkal felfegyverzett ellenséggel szemben, és mintául szolgált a zuluk elleni sikeres búr harcokhoz 1838-ban a veglaeri és a Blood River-i csatában. Az 1838-as hadjárat azt is megmutatta, hogy a zuluk a meglepetés, a lesből támadás és a nyílt terepen való manőverezés mesterei, ami a bloukransi, az eThaleni, a thukelai és a fehér mfolozi csatában aratott győzelmüket eredményezte.
A háború 1838 végére holtpontra jutott, de Dingane zulu király lejáratta magát, mivel képtelen volt kiűzni a búrokat királysága déli részéből. Féltestvére, Mpande ekkor fellázadt ellene, és a búrokkal szövetkezve 1840-ben megdöntötte a hatalmát. A búr elismerte Mpande-ot királyként a csökkentett létszámú zulu királyság felett, amely egészen az 1879-es brit invázióig megőrizte függetlenségét.
