The Czech Manuscripts: Forgery, Translation, and National Myth
A cseh kéziratoka Macpherson Ossian-költészetének mintájára készült egyik legjelentősebb irodalmi hamisítványnak van szentelve. Az 1817-ben és 1818-ban felfedezett Királynői udvar és Zöldhegyi kéziratok később kiemelkedő szerepet játszottak a cseh nemzeti megújulásban, a nemzeti mitológia alapszövegeiként funkcionáltak, és szakrális művekként szolgáltak abban a hosszú időszakban, amikor hitelesnek tekintették őket.
Egy sikeres irodalmi hamisítás sokat elárul arról, hogy egy kultúra mit akar és mire van szüksége egy adott pillanatban. A történet egyik lenyűgöző aspektusa, hogy egy sikeres hamisítvány hogyan tudott a XIX. századi cseh kulturális megújulás szerves részeként működni, egyrészt azért, mert az elvárásoknak és a nacionalista értékeknek játszott, másrészt azért, mert sok szempontból jobban megfelelt a valós kulturális igényeknek, mint a valódi történelmi irodalmi művek és műtárgyak. Szintén lenyűgöző a dicsekvő Vclav Hanka, a termékeny és elkötelezett hamisító, aki valószínűleg a kéziratokat létrehozó konspirációs kör központja volt, és aki a Cseh Nemzeti Múzeum könyvtárosaként számos más kéziratot is megváltoztatott.
David Cooper elemzi, hogy mi tette a Kéziratokat a szerb és orosz előképek meggyőző utánzatává. Megvizsgálja, hogyan alakította a fordítás a kompozíciójukat, és milyen előnyökkel járt az álfordításként való vizsgálatuk, valamint megvizsgálja a körülöttük kialakult kvázi-vallási rituálékat és megemlékezési gyakorlatokat. A cseh kéziratok a cseh tapasztalatokat az európai történelem tágabb fejlődésébe illeszti.
