Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet egyedi és gyönyörű műnek tekintik, amely a művészet, a filozófia és a vallás témáit fonja össze. Mély betekintést nyújt, különösen azok számára, akik művészeti gyakorlatokkal vagy elméleti vitákkal foglalkoznak. Különösen nagyra értékelik a szerző képzőművészetről szóló értekezéseit, amelyek a különböző művészek és munkáik átgondolt kritikáját mutatják be. Sok recenzens úgy véli, hogy ez a könyv jelentős jelentőséggel bírhat a kortárs művészet és filozófia megértésében.
Előnyök:⬤ Egyedülálló a művészet és a filozófia feltárásában.
⬤ Mélyen magával ragadó a művészetekkel vagy filozófiával foglalkozók számára.
⬤ Gyönyörűen megírt és elgondolkodtató.
⬤ Éleslátó viták a képzőművészetről és a művészekről.
⬤ Összetett gondolatokat mutat be közérthető módon.
⬤ Jelentőségteljes perspektívát sugall a kultúrtörténetről, valamint a kritikusok és művészek közötti együttműködésről.
Hátrányok:⬤ Egyesek úgy érezhetik, hogy nem minden tárgyalt művész érdemli meg a mélyreható feldolgozást.
⬤ A tudományos jelleg nem biztos, hogy tetszeni fog az alkalmi olvasóknak.
⬤ A témában járatlanok esetleg bonyolultnak vagy ezoterikusnak tarthatják.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Seeing Silence
Könyv tartalma:
Mark C. Taylor a csend számos változatát vizsgálja a vezető képzőművészek, filozófusok, teológusok, írók és zeneszerzők munkásságán keresztül.
"A csendet hallani annyit jelent, mint megtalálni a nyugalmat a nyugtalanság közepette, amely lehetővé teszi az alkotó életet és elfogadhatóvá teszi a halál elkerülhetetlenségét." Így írja Mark C. Taylor legújabb könyvében, amely a csend filozófiája ideges, fecsegő korunk számára. Hogyan találjuk meg a csendet - és ami még fontosabb, hogyan értjük meg - a minket behálózó hálózatok szüntelen zümmögése közepette? Elfelejtettük-e, hogyan kell meghallgatni egymást, felismerni a szerénység és a visszafogottság erényeit, és értékelni a csend visszhangját? Kevésbé vagyunk felkészülve a mindannyiunkra váró végső csendre, mint valaha?
Taylor azt szeretné, ha elég ideig megállnánk, hogy meghalljuk, amit nem mondanak ki, és odafigyeljünk arra, ami kimondhatatlan marad. Elmondása szerint a csend meghallásához vezető utunk paradox módon az, hogy meglátjuk a csendet. A csend sokféle változatát tárja fel a vezető modern és posztmodern képzőművészek, köztük Barnett Newman, Ad Reinhardt, James Turrell és Anish Kapoor munkásságát vizsgálva. A filozófusok, teológusok, írók és zeneszerzők meglátásait felhasználva Taylor gazdag narratívát sző a keresztút stációinak mintájára. Fejezetcímei a csenddel szembeni állásfoglalásainkat sugallják: Nélkül. Előtte. Tőle. Beyond. Ellen. Within. Between. Toward. Around. With. In. Hegel szellemfenomenológiáját és Kierkegaard életútjának szakaszait újraértelmezve Taylor a hagyományos Via Dolorosát egy nietzschei Via Jubilosává fordítja, amely a sötétség közepette is megerősíti a fényt.
A Csendet látni egy elgondolkodtató meditáció, amely arra hívja az olvasót, hogy elidőzzön elég sokáig ahhoz, hogy meglássa a csendet, és így talán újra meghallja a szótlan Igét, amelyet egykor "Istennek" neveztek.
