Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv átfogó áttekintést nyújt a tengerészgyalogság tábornokairól és hadműveleteiről, különösen a második világháború alatt, különös tekintettel az életrajzi betekintésre és a hadtest két háború közötti fejlődésére. Jól megírt és a történelem szerelmesei számára is alkalmas.
Előnyök:Informatív életrajzi részletek, erős elbeszélésszövés, szilárd hadműveleti áttekintések, szemléletes történetek, alapos forrásidézetek és magával ragadó írói stílus.
Hátrányok:A recenziókban nem említették.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Commanding the Pacific: Marine Corps Generals in World War II
Könyv tartalma:
A tengerészgyalogság a második világháborúban a japánok felett aratott győzelmekkel dicsőségbe borította magát az olyan kemény csatákban, mint Guadalcanal, Tarawa és Iwo Jima. Míg ezek a csaták jól ismertek, azok, akik a tengerészgyalogosokat vezették bennük, mindmáig homályban maradtak.
A Commanding the Pacific: Marine Corps Generals in World War II" című könyvében Stephen R. Taaffe azt a tizenöt magas rangú tengerészgyalogos tábornokot elemzi, akik a hadtest hat hadosztályát és két hadtestét vezették a konfliktusban. Arra a következtetésre jut, hogy ezek a vezetők nélkülözhetetlen és kevéssé ismert szerepet játszottak az embereik megszervezésében, kiképzésében és győzelemre vezetésében.
Taaffe kitart amellett, hogy a tengerészgyalogság második világháborús sikereiben semmi elkerülhetetlen nem volt. A hadtest háború előtti kis mérete miatt a parancsnoknak a harcoló vezetőket olyan kis létszámú tisztekből kellett kiválasztania, akik gyakran nem rendelkeztek olyan képzettséggel, mint a hadseregben és a haditengerészetnél dolgozó társaik. Valójában száznál kevesebb tengerészgyalogos tiszt volt, aki rendelkezett a magas szintű harci feladatokhoz szükséges ranggal, háttérrel, jellemmel és képességekkel. Ráadásul a hadsereg és a haditengerészet kifagyasztotta a tengerészgyalogosokat a magas szintű stratégiai döntésekből, és gyakran beleavatkozott a tengerészgyalogosok előjogaiba. Nem voltak tengerészgyalogosok a vezérkari főnökök egyesítésében vagy a csendes-óceáni háború földrajzi színtereinek élén, így a tengerészgyalogosoknak általában kevés befolyásuk volt a számukra kiválasztott szigeti célpontokra. A bürokratikus akadályok mellett a szűk földrajzi adottságok és az elkeseredett japán ellenállás is korlátozta a tengerészgyalogos tábornokok lehetőségeit arra, hogy olyan hírnevet szerezzenek, mint amilyet a hadsereg és a haditengerészet parancsnokai máshol elértek. A csendes-óceáni háború kis szigetein vívott legtöbb csatában a tengerészgyalogos tábornokoknak sem lehetőségük, sem kedvük nem volt kifinomult taktikákat alkalmazni, ehelyett közvetlen frontális támadásokra támaszkodtak, amelyek súlyos veszteségeket eredményeztek. A gyakran megkérdőjelezhető stratégiai értékű célpontok elleni ilyen veszteségek néha megkérdőjelezték a tengerészgyalogság doktrínáját, küldetését és harcoló tábornokainak minőségét.
E nehézségek ellenére a tengerészgyalogság harci parancsnokai többször is leküzdötték a kihívásokat és teljesítették küldetésüket. Képességükkel dicsőséget szereztek a hadtestnek, és azt bizonyítják, hogy ezek a tábornokok több figyelmet érdemelnek a történészek részéről, mint amennyit eddig kaptak.
