Értékelés:
A könyv Hans Prinzhorn pszichiáter, Franz Karl Bühler, egy elmebeteg művész és Adolf Hitler életén keresztül vizsgálja a művészet és az elmebetegség kereszteződését, valamint a náci ideológia hatását mindkettőre. A kreativitás és az elmebetegek dehumanizálásának ellentétes eszméit vázolja fel, és végül az emberiesség és az értékesség kérdéseihez vezet egy nyugtalanító történelmi háttér közepette.
Előnyök:A könyv kijózanító elemzést nyújt a művészet társadalmi szerepéről, az elmebetegség tragédiájáról és a náci propaganda borzalmairól. Kiemeli a fontos történelmi személyiségeket és kapcsolataikat, különösen Prinzhorn hatását a modern művészetre és a mentálisan beteg művészekkel való bánásmódot a nácik alatt. Az elbeszélés magával ragadó, és mély gondolkodásra késztet az emberi értékekről és a művészet lényegéről.
Hátrányok:Bár a könyv lebilincselő beszámolót nyújt, hajlamos inkább Hitler életére, mint Bühler életére összpontosítani, ami történelmi elfogultságot tükröz. A sötét és felkavaró téma nem biztos, hogy minden olvasó számára megfelelő. Emellett egyesek úgy találhatják, hogy Prinzhorn elméleti elképzeléseit a szöveg nem tárja fel mélyrehatóan.
(2 olvasói vélemény alapján)
The Gallery of Miracles and Madness: Insanity, Modernism, and Hitler's War on Art
Hitler "degenerált" művészek és elmebetegek elleni háborújának el nem mondott története, amely előkészítette a holokausztot.
Hans Prinzhorn az első világháború veteránjaként, valamint a művészettörténet és az orvostudomány szakértőjeként egyedülálló helyzetben volt ahhoz, hogy feltárja a művészet és az őrület közötti kapcsolatot. Az általa gyűjtött művek - az expresszív festményektől kezdve az életnagyságú rongybabákon át a megrágott kenyérből készült törékeny szobrokig - nyers, érzelmi erőt hordoztak, és az anyagról kiadott könyve modern művészek új generációját inspirálta, köztük Max Ernstet, Andr Bretont és Salvador Dalt. Az 1930-as évek közepére azonban Prinzhorn gyűjteménye egy sokkal baljósabb csoport figyelmét is felkeltette.
A modernizmus már javában tombolt, amikor Adolf Hitler 1907-ben Bécsbe érkezett, abban a reményben, hogy festőként karriert futhat be. A művészeti iskolából elutasított, zavart fiatalember meggyőződése lett, hogy a modern művészet megalázza az árja lelket, és amint hatalomra került, elrendelte, hogy a modern műveket lefoglalják és nyilvánosan megszégyenítsék az "elfajzott művészet" kiállításain, amelyek nagy népszerűségnek örvendtek. Ez a kultúrharc azonban csak előhang volt Hitler következő, állítólagosan "degenerált" emberek elleni hadjáratához, és Prinzhorn művész-páciensei mindkettőbe belekeveredtek. 1941-re a nácik 70 000 pszichiátriai beteget gyilkoltak meg gyilkolóközpontokban, amelyek a végső megoldás haláltáborainak prototípusaként szolgáltak. Több tucat Prinzhorn-művész is az áldozatok között volt.
A Csodák és őrület galériája ennek az összetett és felkavaró történelemnek a lebilincselő, érzelmileg átütő története, amely feltárja Hitler háborúit a modern művészet és az elmebetegek ellen, és azt, hogy ezek hogyan készítették elő a holokauszt útját. Charlie English a zsenialitás, az őrület és a dehumanizáció hátborzongató történetét meséli el, amely új perspektívát kínál az olvasóknak a náci rezsim brutális ideológiájáról.
