Olvasói vélemények
Összegzés:A „Darwin-gazdaság” című könyv a közgazdaságtan darwini szemléletét mutatja be, megkérdőjelezve Adam Smith „láthatatlan kezének” hagyományos nézetét, és a progresszív adózás mint a gazdasági problémák megoldása mellett érvel. Kritizálja a libertárius szemléletet, és azt állítja, hogy az egyéni önérdek gyakran ütközik a csoport hasznával, ami mind az ökológia, mind a gazdaság területén negatív eredményekhez vezet.
Előnyök:A könyvet dicsérik egyedülálló nézőpontja, elgondolkodtató érvei és ékesszóló írása miatt. A kritikusok nagyra értékelik a viselkedési közgazdaságtannal való kapcsolatát és a túlzottan leegyszerűsített libertariánus nézetek kritikáját. A természetből vett példák és a közgazdasági elmélet integrálása az egyéni cselekedetek és a társadalmi következmények közötti összefüggés lenyűgöző feltárását nyújtja.
Hátrányok:A kritikusok megjegyzik, hogy a könyv néha prédikáló vagy túlságosan kritikus a libertarianizmussal szemben, ami kevésbé vonzóvá teszi a konzervatív olvasók számára. Egyes kritikusok úgy találták, hogy az érvek jelentős hiányosságokat tartalmaznak, vagy a libertárius nézeteket félreértelmezik. Emellett aggályok merültek fel az írás érthetőségével és hozzáférhetőségével kapcsolatban, egyes részeket zavarosnak vagy túlságosan terjedelmesnek ítéltek.
(59 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Darwin Economy: Liberty, Competition, and the Common Good
Könyv tartalma:
Mit taníthat nekünk Charles Darwin az igazságosabb társadalom építéséről
Ki volt a nagyobb közgazdász - Adam Smith vagy Charles Darwin? A kérdés abszurdnak tűnik. Darwin végül is természettudós volt, nem közgazdász. Robert Frank, a New York Times közgazdasági rovatvezetője és A gazdasági természettudós című bestseller szerzője azonban azt jósolja, hogy a következő évszázadban Darwin le fogja váltani Smith-t, mint a közgazdaságtan szellemi megalapítóját. Frank szerint ennek az az oka, hogy Darwin versenyfelfogása sokkal pontosabban írja le a gazdasági valóságot, mint Smith-é. Ennek a ténynek pedig mélyreható következményei vannak. Ha nem ismerjük fel, hogy nem Smith, hanem Darwin világában élünk, az mindannyiunkat veszélybe sodor, mivel nem látjuk be, hogy a verseny önmagában nem oldja meg a problémáinkat.
Smith elmélete a láthatatlan kézről, amely szerint a verseny az önérdekeket a közjó felé tereli, ma valószínűleg a leggyakrabban idézett érv a féktelen verseny mellett - és a szabályozás, az adózás, sőt maga a kormányzat ellen. De mi van akkor, ha Smith elképzelése szinte kivétel volt a verseny általános szabálya alól? Frank éppen ezzel érvel, és Darwin felismerésére támaszkodik, miszerint az egyéni és a csoportérdekek gyakran merőben eltérnek egymástól. A gazdasági verseny távol áll attól, hogy tökéletes világot teremtsen, gyakran "fegyverkezési versenyhez" vezet, és olyan viselkedésre ösztönöz, amely nemcsak a csoportnak okoz óriási károkat, de az egyéneknek sem nyújt tartós előnyöket, mivel az esetleges nyereségek általában relatívak és kölcsönösen kiegyenlítik egymást.
A jó hír az, hogy képesek vagyunk megszelídíteni a Darwin-gazdaságot. A legjobb megoldás nem a káros magatartásformák betiltása, hanem azok megadóztatása. Ezzel nagyobbá tehetnénk a gazdasági tortát, megszüntethetnénk az államadósságot, és jobb közszolgáltatásokat biztosíthatnánk, mindezt anélkül, hogy bárkitől is fájdalmas áldozatokat követelnénk. Frank elismeri, hogy ez merész állítás, de egyenesen következik a logikából és a bizonyítékokból, amelyeket a legtöbb ember már elfogad.
Egy új utószóban Frank tovább vizsgálja, hogy az egyenlőtlenség és a verseny témái hogyan mozgatják a mai nyilvános vitát arról, hogy mennyi kormányra van szükségünk.
