Olvasói vélemények
Összegzés:Jan-Werner Müller „A demokrácia szabályai” című könyve különböző betekintést nyújt a demokrácia jelenlegi helyzetébe, különös tekintettel a jobboldali populizmus által jelentett veszélyekre. Míg egyes olvasók elgondolkodtatónak és jól megalapozottnak találták a könyvet, mások a megoldások mélységének hiánya és az elfogult nézőpont miatt kritizálták, mivel elsősorban a jobboldali problémákra összpontosít, míg a baloldali kihívásokat figyelmen kívül hagyja.
Előnyök:⬤ Érdekes és elgondolkodtató meglátások
⬤ kiegyensúlyozott és jól kutatott
⬤ viszonylag rövid terjedelem
⬤ a jobboldali populizmus kritikáját nyújtja, és a demokratikus értékek újraélesztésének fontosságát tárgyalja.
Hátrányok:⬤ Egyesek számára nehezen olvasható és érthető
⬤ elkalandozónak és anekdotikusnak tűnt
⬤ nem kínál konkrét megoldásokat a tárgyalt problémákra
⬤ elfogultságot mutat a jobboldali populizmus irányába, miközben a baloldali kérdéseket nagyrészt figyelmen kívül hagyja
⬤ egyes olvasók zavarosnak találták a gondolkodást.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Democracy Rules
Könyv tartalma:
A demokrácia megmentésének várva várt útmutatója az egyik legmeghatározóbb politikai gondolkodótól.
Mindenki tudja, hogy a demokrácia bajban van, de vajon tudjuk-e, mi is valójában a demokrácia? Jan-Werner Müller, a széles körben lefordított és elismert What Is Populism? szerzője a Democracy Rules című könyvében visszavezet minket az alapokhoz. Ebben a rövid, elegáns kötetben elmagyarázza, hogy a demokrácia nemcsak a szabadságon és az egyenlőségen, hanem a bizonytalanságon is alapul. Ez utóbbi nem hangzik vonzónak egy olyan időszakban, amikor a világjárvány sokak számára elviselhetetlen bizonytalanságot teremtett. Ez azonban döntő fontosságú a demokrácia dinamikus és kreatív jellegének biztosításához, ami továbbra is az egyik legfőbb előnye a tekintélyelvű alternatívákkal szemben, amelyek a politikát (és az egyes polgárokat) teljesen kiszámíthatóvá akarják tenni.
Müller rámutat, hogy újra meg kell erősítenünk azokat a közvetítő intézményeket, amelyeket a tizenkilencedik század óta a demokrácia sikeréhez nélkülözhetetlennek tartanak: a politikai pártokat és a szabad médiát. A hagyományos bölcsességgel ellentétben ezek nem elhasznált erők a pártok utáni populista vezetés és a poszt-igazság feltételezett korszakában. Müller konkrét javaslatokat tesz arra, hogy miként lehetne a demokrácia közvetítő intézményekből álló kritikus infrastruktúráját felújítani, újra felhatalmazva a polgárokat, miközben a szakemberek, például az újságírók és a bírák számára is megőriznék a helyüket. Ezek az intézmények nélkülözhetetlenek egy olyan demokratikus társadalmi szerződés megtárgyalásához is, amely megfordítja a plutokraták és a legszegényebbek elszakadását a közös politikai világtól.
