Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 13 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
The Destructivists
Könyv tartalma:
Minden "nyugati" társadalom mélyen megosztottá vált, és a megosztottság egyre élesebbé vált. Ennek oka az, hogy a nézetkülönbségek az erkölcsi szemléletbeli különbségekből fakadnak. Ahol a meglévő művek hiányosságok mutatkoznak, az annak magyarázata, hogy miért és hogyan alakult ki ez a kettéosztott erkölcs, ami összefügg azzal, hogy ki profitál ebből.
E könyv egyik célja ennek a kérdésnek a megválaszolása: miért alakult ki és vált ilyen széles körben elterjedtté az erkölcsi helyességnek egy gyökeresen eltérő felfogása? A válasz nem lehet erkölcsileg semleges. Sőt, az, hogy az erkölcsi semlegesség maga is erkölcsi tévedés, központi eleme a bemutatott tézisnek, amely egy igaz, abszolút vagy természetes erkölcs létezésén alapul. A könyv központi tézise az "erkölcsi bitorlásra" összpontosít, egy olyan folyamatra, amely a közvéleményt évtizedeken keresztül lökdösi, és az erkölcsi felfogást veszi célba. Az alkalmazott mechanizmusok ismerősek a PR-kampányokból vagy a nyílt propagandából, de az erkölcsi érzékenység célba vétele az, ami olyan híveihez vezet, akik ennyire engesztelhetetlenül ellenségesek az ellentétes nézetekkel szemben.
A társadalmi és politikai jelenségek azon csoportját, amelyeknek különös felemelkedését az elmélet magyarázni igyekszik, sokféle néven ismerik: Progresszivizmus, kulturális marxizmus, kollektivizmus, identitáspolitika, interszekcionális feminizmus, posztstrukturalizmus, posztmodernizmus, kritikai elmélet, áldozati kultúra, társadalmi igazságosság (harcosokkal kiegészítve), vagy egyszerűen "Woke", esetleg csak "a kemény baloldal". A semlegesség látszatát sem keltve, mindezeket a kifejezéseket egyetlen gyűjtőfogalommal helyettesítik: Destruktivizmus, mivel közös jellemzőjük a nyugati kultúra aláásása és megsemmisítése - innen a könyv címe.
Nem eredeti az a megállapítás, hogy az erkölcsi magaslatok elfoglalása más célokat szolgálhat. De a bemutatott tézis további aspektusa, hogy a látszólagos erkölcsi csúcsok elfoglalása (még ha csalárd módon is) a társadalmi és politikai hatalom forrásaként működik. Ezt eddig túl kevéssé méltányolták, de nem újdonság. Rámutatnak arra, hogy az uralkodó eliteknek mindig is az erkölcsi elvek védelmezőjeként kellett feltüntetniük magukat, és mindig meg lehetett kérdőjelezni, hogy mennyire felelnek meg valóban az ilyen igényeknek. Még virulensebb probléma azonban akkor merül fel, amikor a közvélemény által támogatott erkölcsi elvek eltávolodtak a valódi erkölcsiségben rejlő érvényes eredetüktől. Ha a közerkölcsöt olyan elvekké lehet torzítani, amelyek történetesen az elitnek kedveznek, akkor az elitre lehet számítani, hogy fenntartja azokat.
Helyzetünk megértése megköveteli annak elismerését, hogy nem egyetlen jelenséggel vagy egyetlen embercsoporttal van dolgunk, hanem egymást kölcsönösen támogató csoportok ökoszisztémájával, amelyek egymás között a hatalom különböző formáival kereskednek. Ezek a hatalmi formák a következők: pénz, polgári és törvényhozói hatalom, az információ feletti ellenőrzés és az erkölcsi tekintély. Ha nem értékeljük az erkölcsi tekintély implicit hatalmi értékét, nem érthetjük meg az ökoszisztéma egészét. De az ökoszisztéma alkotja a Woke Industrial Complexet (Vivek Ramaswamy által megalkotott kifejezés).
A destruktivisták által gyártott, kitalált erkölcs azonban hamis, ezért ez a kölcsönösen önfenntartó ökoszisztéma a kereskedett hatalom kulturális rombolást végez, miközben egyre több hatalmat pumpál a hatalmi csoportok triumvirátusába, amelyek a magasabb társadalmi-politikai állatai. Az identitáspolitika és a szövetséges erkölcsi korrupció tökéletes erkölcsi álcát nyújtanak, amely mögött a tekintélyelvűség előretör, és ezért olyan sürgetőek ezek a kérdések.
