A dolgok átláthatósága: Elmélkedés a tapasztalat természetéről

Olvasói vélemények

Rupert Spira könyvéről szóló kritikák kiemelik annak tisztaságát, mélységét és hatékonyságát a spirituális igazságok közvetítésében, különösen a nem-dualitásban. Sok olvasó kifejezi, hogy a könyv segített nekik a tudatosság mélyebb megértésében, és békét adott spirituális útjukon. Néhányan azonban azt is megjegyzik, hogy kihívást jelent az írásmód megértése, valamint a könyv sűrű és ismétlődő jellege.

Magasan dicsérik világosságáért és hasznos tanításaiért. Számos kritika dicséri a szerzőt, amiért átvág a zűrzavaron, és mély betekintést nyújt a tudatosság és a spiritualitás témakörébe. Az olvasók költőinek, tömörnek és az én megértéséhez vezető kulcsnak írják le a könyvet. Elengedhetetlennek tartják azok számára, akik készen állnak arra, hogy az igazság keresésén túlmutatva továbblépjenek. Emellett a szerzőt együttérző és alázatos megközelítéséért is elismerik.

A könyvet sűrűnek és ismétlődőnek tartják, és a teljes megértéséhez jelentős összpontosításra és elmélkedésre van szükség. Néhány olvasó kihívásnak találta, hogy alkalmazkodjon az írásmódhoz, vagy sekélyesnek bélyegezze a tartalmat, ha nem rezonál az anyag előfeltevéseivel. Talán nem alkalmas kezdőknek vagy azoknak, akik nem rendelkeznek a nem-dualitás alapvető megértésével.

(82 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Transparency of Things: Contemplating the Nature of Experience

Könyv tartalma:

A The Transparency of Things célja, hogy tisztán és egyszerűen vizsgálja a tapasztalat természetét, anélkül, hogy megpróbálná megváltoztatni azt.

Elmélkedések sorozata finoman, de közvetlenül vezet el bennünket ahhoz, hogy belássuk, hogy lényegi természetünk nem test és nem elme. A tudatos Jelenlét az, ami tudatában van ennek a jelenlegi tapasztalatnak. Mint ilyen, semmi olyan, ami tárgyként megtapasztalható, és mégis tagadhatatlanul jelen van.

Ezek a szemlélődések azonban ennél sokkal tovább mennek. Ahogy tudatosan állunk meg, mint ez a tudatos Jelenlét, ami mindig is vagyunk, és újragondoljuk a test, az elme és a világ tárgyait, azt tapasztaljuk, hogy ezek nem egyszerűen csak megjelennek ennek a Jelenlétnek, hanem megjelennek benne. És a további vizsgálódás feltárja, hogy nem egyszerűen ebben a Jelenlétben jelennek meg, hanem mint ez a Jelenlét.

Végül arra a felismerésre jutunk, hogy valójában ez a Jelenlét az, amely pillanatról pillanatra felveszi tapasztalataink alakját, miközben mindig csak önmaga marad. Látjuk, hogy a tapasztalatunk csak egyetlen zökkenőmentes teljesség, és mindig is az volt, amelyben sehol sem találunk különálló entitásokat, tárgyakat vagy részeket.