A tudatosság természete: Esszék az elme és az anyag egységéről

Olvasói vélemények

Rupert Spira A tudatosság természete című könyvét nagyra értékelik a spiritualitás és a nem-dualitás iránt érdeklődő olvasók. A könyvet dicsérik a tisztaságáért, mélységéért és azért, mert képes az összetett gondolatokat közérthetően bemutatni, és ezzel jelentősen hozzájárul a materializmuson túli tudatosság megértéséhez. Sok olvasó számol be átalakító meglátásokról és valódi természetük mélyebb megértéséről. Néhány kritika azonban kiemeli a könyv ismétlődő jellegét és a nem-duális fogalmak dualista nyelven való közvetítésének kihívását.

⬤ Az összetett nem-duális fogalmak világos és tömör bemutatása.
⬤ Átalakító meglátásokat és a tudatosság mély megértését kínálja.
⬤ Különböző hátterűek számára is hozzáférhető, elkerülve a New Age szakzsargont.
⬤ Az írás ismétlődése segít megszilárdítani a megértést az olvasók számára.
⬤ A gyakorlati meglátásokat filozófiai mélységgel ötvözi.
⬤ A materialista paradigma szükséges ellenszerének tekinthető.

⬤ Az ismétlődések némelyek számára ronthatják az olvasás élményét.
⬤ A fogalmak kihívást jelenthetnek a kezdőknek vagy azoknak, akik nem ismerik a nem-dualitást.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy több közvetlen útmutatásra lenne szükség a gyakorlati alkalmazásra vonatkozóan.
⬤ A későbbi fejezetek merész állításokat tesznek alapos magyarázat nélkül.

(137 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Nature of Consciousness: Essays on the Unity of Mind and Matter

Könyv tartalma:

"Rupert Spira-t hallgatva mélyebb megértésre tettem szert, mint a modern spiritualitás bármely más képviselőjétől. A valóság olyan üzenetet küld nekünk, amelyet kétségbeesetten meg kell hallanunk, és ebben a pillanatban nincs hírvivő, aki felülmúlná Spira-t és esszéinek átalakító erejű szavait." ".

--Deepak Chopra, a Te vagy az univerzum, a Spirituális megoldások és a Szuperagy szerzője

Világkultúránk azon a feltevésen alapul, hogy az ősrobbanásból keletkezett az anyag, amelyből idővel világgá fejlődött, amelybe beleszületett a test, benne az agy, amelyből valamikor későn kialakult a tudat. Ennek az "anyagmodellnek" az eredményeként a legtöbben úgy gondoljuk, hogy a tudat a test tulajdonsága. Úgy érezzük, hogy "én", ez a test az, aki ismeri vagy tudatában van a világnak. Azt hisszük és úgy érezzük, hogy az a tudás, amellyel tudatában vagyunk a tapasztalatainknak, a testben található, és osztozik annak korlátaiban és sorsában. Ez az elme és az anyag alapvető feltételezése, amely szinte minden gondolatunk és érzésünk alapjául szolgál, és tevékenységünkben és kapcsolatainkban is kifejeződik. A tudat természete azt sugallja, hogy az anyagmodell túlhaladta funkcióját, és most éppen azokat az értékeket rombolja le, amelyeket egykor támogatni akart.

Sok ember számára a világegyetem végső valóságáról szóló vita akadémiai jellegű, távol áll a mindennapi élet gondjaitól és igényeitől. Végül is az élet a mi modelljeinktől függetlenül történik. A Tudat természete azonban világosan megmutatja, hogy a materialista paradigma a kétségbeesés filozófiája, és mint ilyen, az egyének boldogtalanságának gyökere. Ez a konfliktus filozófiája, és mint ilyen, a családok, közösségek és nemzetek közötti ellenségeskedések gyökere. Távol áll attól, hogy elvont és filozófiai legyen, következményei közvetlenül és közelről érintenek mindannyiunkat.

A tudatosság természetének feltárása képes feltárni a békét és a boldogságot, amely valóban a tapasztalat középpontjában áll. Tapasztalataink soha nem szűnnek meg változni, de a minden tapasztalás tudó eleme - a tudatosság, vagy amit "én"-nek nevezünk - maga soha nem változik. A tudás, amellyel minden tapasztalatot megismerünk, mindig ugyanaz a tudás. Mivel a tudatosság minden tapasztalat közös, változatlan eleme, nem osztozik egyetlen konkrét tapasztalat tulajdonságaiban sem: a tapasztalat nem minősíti, kondicionálja vagy korlátozza. Az a tudás, amellyel a magányosság vagy a szomorúság érzését ismerjük, ugyanaz a tudás, amellyel a barátra való gondolatot, a naplemente látványát vagy a fagylalt ízét ismerjük. Ahogyan a filmvásznat sem zavarja meg a filmbeli cselekvés, úgy a tudatot sem zavarja meg a tapasztalás; így eredendően békés. A bennünk rejlő béke - ami valójában mi magunk vagyunk - nem függ a helyzetektől vagy körülményektől, amelyekben találjuk magunkat.

A Tudat természete című esszé-sorozatban, amely saját közvetlen tapasztalatain keresztül vonja be Önt a mindannyiunk által "én"-nek nevezett tudati elem természetének felfedezésébe, A tudat természete azt állítja, hogy a tudat az elme és az anyag látszólagos kettősségének alapvető valósága. Megmutatja, hogy e valóság figyelmen kívül hagyása vagy figyelmen kívül hagyása a gyökere a legtöbb ember életét átható és motiváló egzisztenciális boldogtalanságnak, valamint a közösségek és nemzetek között fennálló szélesebb körű konfliktusoknak. Ezzel szemben a könyv azt sugallja, hogy a tudat alapvető valóságának felismerése az első lépés a tartós boldogság keresésében, és a világbéke megalapozása.