A Down-szindróma választása: Down Down Down Down: Etika és új prenatális tesztelési technológiák

Olvasói vélemények

A könyv a Down-szindrómás egyének gondozása mellett érvel, amelyet a szerző szilárd tudományos ismeretekkel és személyes meglátásokkal támaszt alá. Ugyanakkor kritika érte, hogy figyelmen kívül hagyja a Down-szindrómával érintett családok összetettségét és lehetséges kihívásait.

A szilárd tudományos ismeretek, az olvasmányos próza, a szerző szülőként szerzett személyes tapasztalatai, az etikai dilemma több oldalát mutatja be, és a Down-szindrómás személyek gondozásának társadalmi előnyei mellett érvel.

Kritika a tévhit és a túlzott optimizmus miatt, személyes beszámolók rávilágítanak a családok előtt álló potenciális veszélyekre és kihívásokra, különösen a Down-szindrómás egyének kiszámíthatatlanságára és a negatív tapasztalatok elhanyagolására.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Choosing Down Syndrome: Ethics and New Prenatal Testing Technologies

Könyv tartalma:

Egy érv amellett, hogy több embernek kellene Down-szindrómás gyermeket vállalnia, a választáspárti, fogyatékosságpozitív szemszögből írva.

A szülők 60-90%-a választja a terhesség megszakítását, amikor a prenatális tesztek azt mutatják, hogy a magzat Down-szindrómás. A Choosing Down Syndrome (A Down-szindróma választása) című könyvben Chris Kaposy gondosan megalapozott etikai érveket kínál az ilyen gyermek vállalása mellett. A választáspárti, fogyatékosságpozitív szemléletű Kaposy amellett érvel, hogy a kognitív fogyatékossággal szemben általános társadalmi előítélet van, amely befolyásolja a prenatális tesztekkel és a terhesség megszakításával kapcsolatos döntéseket, és hogy több embernek kellene ellenállnia ennek az előítéletnek azzal, hogy Down-szindrómás gyermeket vállal.

A Down-szindrómás gyermekek szüleinek beszámolóira támaszkodva és azok objektivitása mellett érvelve Kaposy megállapítja, hogy ezek a szülők úgy látják, hogy saját maguk és családjuk számára előnyös volt, hogy Down-szindrómás gyermekük született. Azokkal szemben, akik ezeket a beszámolókat önbecsapásként vagy adaptív preferencia kifejezéseként jellemeznék, Kaposy alátámasztó bizonyítékokat idéz, többek között a válási arányokat és megfigyelési tanulmányokat, amelyek azt mutatják, hogy a Down-szindrómás gyermekeket is tartalmazó családok jellemzően jól működnek. Kaposy, aki maga is egy Down-szindrómás gyermek édesapja, amellett érvel, hogy a Down-szindrómával járó kognitív fogyatékosság nem vezet a jólét csökkenéséhez. Azt állítja továbbá, hogy a szülői elvárásokat a neoliberális ideológiák befolyásolják, amelyek indokolatlanul a Down-szindrómás személy feltételezett csökkent gazdasági potenciáljára összpontosítanak.

Kaposy nem támogatja az abortuszhoz vagy a Down-szindrómára vonatkozó prenatális tesztekhez való hozzáférés korlátozását, és nem állítja, hogy etikailag minden esetben kötelező lenne Down-szindrómás gyermeket szülni. Az embereknek szabadnak kell lenniük abban, hogy értékrendjük alapján hozzanak fontos döntéseket. Kaposy érvelése azt mutatja, hogy értékrendjükkel összhangban lehet, ha egy Down-szindrómás gyermeket befogadnak a családba.