A felszabadító művészetek: Miért van szükségünk a szabad művészeti oktatásra

Olvasói vélemények

A „The Liberating Arts” című könyv olyan átgondolt esszék gyűjteménye, amelyek a bölcsészképzést védik a gyakori kritikákkal szemben. Míg sok kritikus nagyra értékeli a könyv magával ragadó perspektíváit és azt, hogy a mai társadalomban szükség van a bölcsészettudományokra, néhányan kritizálják az erős keresztény elfogultságot és a szigorú tudományos tudományosság hiányát. Összességében az olvasók a kötetet tanulságosnak találták azok számára, akik a bölcsészképzést fontolgatják.

⬤ Elgondolkodtató esszék, amelyek a bölcsészképzés különböző előnyeit tárják fel.
⬤ Fontos kérdésekkel foglalkozik a bölcsészettudományok értékéről és szerepéről a modern társadalomban.
⬤ Különböző szerzők nézőpontjainak változatos skáláját kínálja, így gazdag a perspektívákban.
⬤ Sokan úgy találták, hogy az írások tömörek és hatásosak, néhány esszé pedig történelmi kontextust és modern relevanciát ad.
⬤ A bölcsészettudományok újbóli megbecsülésére ösztönöz, különösen azok számára, akik újragondolják tanulmányi útjukat.

⬤ Néhány esszét kritizáltak, mert túlságosan keresztény szemléletűek, és hiányzik belőlük a szigorú tudományosság.
⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy az esszék minősége változó, némelyik inkább anekdotának tűnik, mint összefüggő érvelésnek.
⬤ A könyv talán túlságosan az akadémiai környezetre összpontosít, és nem eléggé a bölcsészképzés gyakorlati alkalmazására a hagyományos intézményeken kívül.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, ami bizonytalanságot eredményez a végső célokat illetően.

(34 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Liberating Arts: Why We Need Liberal Arts Education

Könyv tartalma:

A tanárok új generációja olyan bölcsészképzést képzel el, amely mindenkinek jó.

Miért tanulna bárki is bölcsészetet? Nem titok, hogy a bölcsészettudományok kiestek a népszerűségből, és nehezen bizonyítják, hogy relevánsak. A főiskola költségei a diákokat olyan szakok és diplomák felé terelik, amelyek nyilvánvalóbb karrierlehetőségeket kínálnak.

Az oktatók egy új csoportja nem veszi ezt tétlenül. Rájöttek, hogy újra kell gondolniuk és újra kell fogalmazniuk, hogy mire való a bölcsészképzés, és hogy milyen lehet a mai világban. Ebben a könyvben őszinte számvetést készítenek a bölcsészettudományok történetéről és jelenlegi helyzetéről.

Talán már ön is hallott - vagy feltett - néhányat ezek közül a kérdések közül:

⬤ A bölcsészettudományok nem időpocsékolás? Hogyan fog segíteni nekünk régi könyvek olvasása és elvont eszmék megvitatása az éhezők etetésében, az elnyomottak felszabadításában és a klímaváltozás visszafordításában? Valójában először meg kell értenünk, mit értünk igazság, jó élet és igazságosság alatt.

⬤ A bölcsészettudományok nem rasszisták? A "nagy könyveket" többnyire kiváltságos, halott fehér férfiak írták. Ezen ellenvetések ellenére a bölcsészettudományok évszázadok óta erőforrást jelentenek azok számára, akik egy jobb világért dolgoznak. Íme, hogyan profitálhatunk az ősi hangokból, miközben bővíthetjük a beszélgetést.

⬤ A szabad művészetek nem liberálisak? A bölcsészprofesszorok nem többnyire progresszív ideológusok, akik indoktrinálják a diákokat? Valójában a bölcsészettudományok az erkölcsi nevelés évszázados hagyományai, amelyek megtanítják az embereket arra, hogy önállóan gondolkodjanak és tanuljanak más nézőpontokból.

⬤ A bölcsészettudományok nem elitisták? A bölcsészképzés nem zárta ki túl gyakran a szegényeket és a kisebbségeket? Bár ez néha így volt, ezek az oktatók jól bevált módszereket dolgoznak ki arra, hogy minden társadalmi és iskolázottsági háttérrel rendelkező embert bevonjanak.

⬤ A bölcsészkar nem rossz befektetés a karrierbe? Én tényleg csak egy jól fizető állást szeretnék, és nem túlképzett baristaként akarom végezni. A számok - és a felvételt vállalók - másról árulkodnak.

Ebben a könyvben a pedagógusok erőteljesen védelmezik a humanista hagyományt, de egyúttal kijelölik a jövő útját is, építve hagyományuk erősségeire és kezelve annak hibáit. Minden fejezetben újítók beszámolói mutatják be, hogyan valósítják meg mindezt a gyakorlatban, megmutatva, hogy a bölcsészettudományok nemcsak ma életképesek, hanem a jövőnk szempontjából is létfontosságúak.

*.

A szerzők: Emily Auerbach, Nathan Beacom, Jeffrey Bilbro, Joseph Clair, Margarita Mooney Clayton, Lydia Dugdale, Brad East, Don Eben, Becky L. Eggimann, Rachel Griffis, David Henreckson, Zena Hitz, David Hsu, L. Gregory Jones, Brandon McCoy, Peter Mommsen, Angel Adams Parham, Steve Prince, John Mark Reynolds, Erin Shaw, Anne Snyder, Sean Sword, Noah Toly, Jonathan Tran és Jessica Hooten Wilson.