A fény, 1

Olvasói vélemények

A könyv izgalmas és hátborzongató olvasmány, amely a természetfeletti elemeket a veszteség és a személyes fejlődés témáival ötvözi. Az olvasók értékelik a lebilincselő elbeszélést és a karakterek mélységét, a pszichológiai feszültség pedig növeli a félelemkeltő faktort.

⬤ Magával ragadó és pörgős történet
⬤ gazdag karakterek
⬤ lehetőséget nyújt tartalmas beszélgetésekre
⬤ értékes tanulságokat tanít az emlékekről és a veszteségről
⬤ magával ragadó írói stílus
⬤ jó keveréke az izgalmaknak túlzott vér nélkül
⬤ erős jellemfejlődés.

⬤ Néhány olvasó szerint kevésbé koncentrált a hagyományos horrorelemekre
⬤ néhány kiszámítható cselekménybeli fordulat
⬤ talán nem olyan ijesztő azoknak, akik intenzív horrort keresnek
⬤ vegyes összehasonlítások más sorozatokkal.

(54 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Light, 1

Könyv tartalma:

Marshall Seavert kísértik.

Rejtélyes hangokkal kezdődik, egy elillanó arccal az ablak előtt, egy szeszélyes szellővel - mind olyan dolgokkal, amelyeket meg lehet magyarázni. Egészen addig, amíg nem kerül szemtől szembe egy olyan személlyel, aki csak a...

Egy vázlatfüzet lapjain - egy karakter, akit Marshall maga alkotott.

Marshallnak fogalma sincs, miért gyötri őt ez a tiltott lény, de hamar meggyőződik róla, hogy valami köze van a legjobb barátjához, Cooperhez, aki eltűnt. Cooper gyönyörű, de távolságtartó nővérével, Sydneyvel együtt Marshall a barátjával kapcsolatos igazságot kutatja, miközben végül egy olyan rémálomra bukkan, amely nagyobb és ijesztőbb, mint azt valaha is gondolta volna.

D. J. MacHale, a New York Times első számú bestsellerszerzője hátborzongató új trilógiáját egy olyan hátborzongató feszültséggel teli történettel indítja útjára, hogy az olvasók villanyoltás mellett akarnak majd aludni.

* * *.

A hangok egyre hangosabbak, sürgetőbbek lettek, mintha kifutnának az időből. Mintha halandzsa lett volna a hangjuk. Halandzsa volt. Tudtam. Ez egy álom volt, igaz? Ezt mondtam magamnak, és ez megnyugtatott. Egészen addig, amíg egyetlen szót nem hallottam, amely olyan tisztán és világosan tört át a ködön, mintha valaki odahajolt volna hozzám, és egyenesen a fülembe beszélt volna.

--"Morpheus."