Olvasói vélemények
Összegzés:A Robert Ehrlich által írt „Vadászat a fénynél gyorsabb tachionra” című könyv egyszerre tudományos detektívtörténet és személyes visszaemlékezés, amely a fénynél gyorsabb hipotetikus részecskék, különösen a tachionok keresését tárja fel. A humor, a személyes anekdoták és a részletes tudományos értekezések kombinációján keresztül Ehrlich úgy vonja be az olvasót a bonyolult fizikai fogalmakba, hogy közben a hozzáférhetőséget is megőrzi. Néhány recenzens azonban eltéréseket észlel az írás szintjének állítólagos hozzáférhetőségében a tényleges olvashatósági értékelésekhez képest.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és humoros írói stílus, amely a komplex fizikai fogalmakat hozzáférhetővé teszi.
⬤ Személyes anekdotákat és elbeszélő szerkezetet kínál, amely gazdagítja a tudományos tartalmat.
⬤ Átfogóan magyarázza el az olyan alapvető fizikai fogalmakat, mint a relativitáselmélet és a neutrínók.
⬤ Számos érdekes tényt és illusztrációt tartalmaz.
⬤ Hangsúlyozza a tudományos alázatot és a folyamatos tanulást az önreflexió és a változó hipotézisek elismerése révén.
Hátrányok:⬤ Egyes olvasók a tényleges olvashatósági szintet magasabbnak találják, mint ami az általános közönség számára le van írva.
⬤ A szakzsargon jelenléte, amelyet a szerző szándéka ellenére sem lehet teljesen kiküszöbölni.
⬤ Bizonyos tudományos fogalmak még mindig kihívást jelenthetnek a fizikai háttérrel nem rendelkező olvasók számára, ami esetleg kevésbé teszi általánosan hozzáférhetővé a könyvet.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Hunting the Faster than Light Tachyon, and Finding Three Unicorns and a Herd of Elephants
Könyv tartalma:
1905-ben Albert Einstein a fénynél nagyobb sebességet lehetetlennek nyilvánította. Ez a könyv a szerző évtizedekig tartó kutatását írja le a tachionok néven ismert hipotetikus szubatomi részecskék után, amelyek megsértik ezt az elvet.
Ez a könyv egy tudományos detektívtörténet. A bűntény a gyorshajtás - vagyis az Einstein által meghatározott kozmikus sebességhatár, nevezetesen a fénysebesség lehetséges megszegése. Ez a detektívtörténet egyben memoár is, amelyet a „tachionvadászok” egy csoportjának tagja írt. A szerző tachionok utáni hajszáját a legtöbb fizikus szkeptikusan fogadta, akik helyesen jegyzik meg, hogy ilyen szuperluminális részecskéket még soha nem figyeltek meg biztosan, és hogy számos téves észlelés történt. Ennek ellenére a tachionokra vonatkozó jelentős közvetett bizonyítékokat már közzétették, és egy folyamatban lévő kísérlet a következő években eldöntheti a kérdést.
Ez a könyv az általános olvasó számára íródott, humort tartalmaz, és ahol csak lehet, kiküszöböli a szakzsargont, de a tudósok számára is érdekes lehet. A tachionok utáni vadászat minden olyan olvasót lenyűgöz, aki kíváncsian és nyitottan közelít a fizika tanulmányozásához.
