A ferencesek mártíromsága: Az iszlám, a pápaság és egy konfliktusban lévő rend

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Martyrdom of the Franciscans: Islam, the Papacy, and an Order in Conflict

Könyv tartalma:

A középkori ferencesek háromszáz éves történetének tanulmánya, amely a vértanúságra összpontosít

Míg a hagiográfiák megdöbbentően sokféle módon és helyen meghalt keresztény mártírokról szólnak, akiket sokféle csoport tagjai öltek meg, a ferences kontextusban a mártíromság általában muszlim kéz általi halált jelentett; sőt, a ferences diskurzusban a "szaracén általi halál" vetekedett, sőt felülmúlta a mártírság más definícióit. Az iszlám központi szerepe a ferencesek vértanúságról alkotott elképzeléseiben még nyilvánvalóbbá - és problematikusabbá - válik, ha felismerjük, hogy a vértanúkról szóló elbeszélések nagy részét nagyrészt kitalálták. A ferences szerzők szabadon választhatták meg a kívánt ellenfelet - jegyzi meg Christopher MacEvitt -, és szinte mindig a muszlimokat választották. A ferences elbeszélésekben a mártíromság azonban ritkán vezet a hitetlenek megtéréséhez, és nem is kíséri azt - mint a korábbi hagiográfiai elbeszélésekben oly gyakran - semmilyen csodás megnyilvánulás.

Ha a hitetleneknek való prédikálás fontosságát a hivatalos ferences rendi szabályzatba bele is írták, a rend nem mutatott nagy érdeklődést a térítés iránt, és a muszlim területeken élő szerzetesek elsődleges erőfeszítéseit nem az őslakosok, hanem az ott élő latin keresztények - zsoldosok, kereskedők és foglyok - prédikálására fordították. A ferencesek megtéréssel és vértanúsággal kapcsolatos hozzáállása azonban drámaian megváltozott a XIV. század elején, amikor beszámolók születtek négy ferences vértanúról, akik állítólag Indiában prédikálás közben haltak meg. MacEvitt szerint a mártíromságukról szóló beszámolók gyors terjedésének kevésbé volt köze a kereszténységen kívüli világhoz, mint a belső egyházi ügyekhez. A ferencesek mártíromsága bemutatja, hogy a ferencesek számára a mártíromságról szóló beszámolók egyszerre jelenthettek burkolt kritikát a pápai politika iránt a renddel szemben, a szegénység szigorú követésének pótlékát, és az iszlám legyőzésének szimbolikus módját azáltal, hogy megtagadták a muszlimoktól a megtérés vigaszát.