Értékelés:
Michael Lavers „After Earth” című verseskötete nagy elismerést váltott ki, és az olyan témák mélyreható feltárása révén, mint az emlékezet, az identitás, a halandóság és az emberi tapasztalat, mélyrehatóan hat az olvasókra. Lavers írói stílusa a lírai nyelvezetet élénk képekkel ötvözi, így a versek közérthetőek, mégis elgondolkodtatóak. Sok kritikus meghatónak találta a gyűjteményt, és meglepte őket a költészet iránti elkötelezettségük, kiemelve, hogy túllép a tipikus költői élményen, és arra hívja az olvasókat, hogy gondolkodjanak el az életükről.
Előnyök:⬤ Érzelmi mélység és átélhető témák, amelyek visszhangot keltenek az olvasókban.
⬤ Élénk képi világ és erős szójáték, amely megragadja a képzeletet.
⬤ A témák változatos skálája, a személyes élményektől a kozmikus perspektívákig.
⬤ Olyan mély témákra reflektál, mint a hit, a halandóság és az idő múlása.
⬤ Önvizsgálatra és az élet tökéletlenségeinek megbecsülésére ösztönöz.
⬤ Alkalmas a költészet szerelmeseinek és a kezdő költőknek egyaránt, azonnali és kihívást jelentő darabokkal, amelyek megfelelnek a különböző preferenciáknak.
⬤ Néhány olvasó nehéznek vagy kihívást jelentőnek találta a verseket.
⬤ A könyv nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akiknek erős ellenérzéseik vannak a költészettől.
⬤ Egyes versek talán több elmélkedést igényelnek ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük mélyebb jelentésüket.
(10 olvasói vélemény alapján)
After Earth: Poems
Részben elégiaként, részben ódaként, részben pásztorálisként, részben sci-fiként tekint vissza a történelemben, hogy a történelem végéről gondolkodjon.
A versek nagy része egy apa gyermekeiért érzett aggodalmából, a Föld megörökítésének késztetéséből fakad, hogy megőrizzük, ami eltűnőben van, és hogy meggyógyítsuk - ha a versek képesek rá - a természet és a civilizáció kettészakadását. Ezek a versek éppúgy gyönyörködnek a díszesben, mint az egyszerűben, és nem egy másik világ ígéretében, hanem az itt és mostban ápolják a csodálkozást, „ami hullámzó vagy szakadozott”, és dicsérnek mindent, amit csak tudnak, ahogy Auden szerint dicsérnünk kell, „a létért és a történésért”.”.
